Péter László: Az Elbától keletre. Tanulmányok a magyar és kelet-európai történelemből (1998)
A nemzeti múlt legendái és tilalomfái (1982)
A társadalmi beidegződésen alapuló múltképnek ellentmondó források adatait a tilalomfa még akkor sem engedi érvényesülni, ha a források történetesen ki vannak nyomtatva103 - esetleg részben magyarul is, így azok könnyen hozzáférhetőek. Kolossy György, az 1848-as forradalom őszi fordulatának egyik szereplője hozható példának. Nevét nem őrizte meg a kegyelet és a forradalommal, és szabadságharccal foglalkozó publikációk áradata (amely a hazai könyvpiacot időről időre elönti) sem törődik Kolossyval. 1848. szeptember 28-án gróf Lamberg Ferenc királyi biztos (a komisszárius az uralkodót személyesíti meg!) zsebében az országgyűlés elnapolását elrendelő királyi rezolúcióval a budai várból kocsin a pesti képviselőházba hajtott. A pesti hajóhídon feltartóztatták, kocsijából lerángatták, iratait elvették és agyonszúrták. Forradalmi tett volt ez a javából! Lamberg halála vágta el a korona és az országgyűlés között egyre feszültebbé váló kapcsolat gyenge fonalát. A történeti irodalom azonban nem időz el az eseménynél; gyorsan intézi azt el. Szokásosan a képviselőház Kossuth Lajos fogalmazta és javasolta, másnapról kelt nyilatkozatának lakonikus szavaival vagy annak parafrázisával. Lamberg „a fellázadt nép dühének esett áldozatul" ,104 A nép ítélt a hajóhídon! A korabeli külföldi lapok azonban részletesen leírták a politikai gyilkosságot, és ami utána történt. A londoni Times például vezércikkben és mintegy 50 sorban (!) foglalkozott Lamberg halálának a körülményeivel. Ebben olvasható többek között, hogy Kolossynak hívták a nyomorultat, aki az első csapást mérte rá, és aki vértől még csöpögő, kivont kardjával rohant be a képviselőházba, ahol is a karzatról diadalüvöltéssel fogadták.105 Valószínűbb, hogy miután a képviselőház a gyilkosság idején éppen zárt ülést tartott, egy csoport élén, kivont véres kardjával a Redout épületébe rontó Kolossyt a tárgyalóteremből visszaszorították. De annyit azért mégis bekiáltott: „Ez itt Lamberg vére!" - vallotta később az osztrák hadbírósági vizsgálat során. A Lamberg-ügy Budapesten őrzött hadbírósági irataiból néhány részletet az 1848-as országgyűlés irományait szerkesztő Beér János közre is adott.106 Ebből a könnyen hozzáférhető munkából idéztük mi is Kolossy szavait. A történész tehát tud egy-két részletet107 (és még sokkal többet tudhatna meg) Kolossy szerepéről a hajóhídon és azt követőleg a képviselőház bejáratánál. De amit tud, nem nagyon veszi tudomásul: nem építi bele a „szeptemberi fordulatról" ábrázolt képbe az abból kellemetlenül kirívó személyes vonatkozásokban bővelkedő epizódot. Tilalomfa védi még ma is a „népítélet" Kossuth 103Jó példa erre Hunyadi János 1456-os nándorfehérvári győzelmének körülményeire vonatkozó kiadott források mellőzése évtizedekig, lásd Szűcs Jenő: A nemzet historikuma. 89-90. o. 104 A képviselőházi határozat egyébként Pest városát bízta meg Lamberg halála körülményeinek a kivizsgálásával. A „Kossuth Hírlapja" szeptember 30-án részletes leírást hozott a hajóhídon történtekről, Kolossy nevének említése nélkül, lásd Pap Dénes: Okmánytár Magyarország függetlenségi harcának történetéhez, 1869,2. k. 102. o. skk; KLÓM, 13. k. (1952) 16. sz. irat. 105 77ie Times, 1848. október 13. 106 Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés (szerk. Beér János), 1954,530. o. vö. 255-257. o. 107 Például névmutatókban Kolossy neve alatt, lásd Küzdelem, bukás, megtorlás. 1978,2. k. 457. o. 113