Pomogyi László: Szegényügy és községi illetőség a polgári Magyarországon (Jogtörténeti Értekezések - Bibliotheca Iuridica. Publicationes Cathedrarum, 2001)
6. Végrehajtás és gyakorlat 2. különös alkalmazási területek
lasztását. Amilyen egyszerű, olyan szellemes volt a módszer: a segély folyósításánál nem kívántak meg községi illetőséget, csupán azt, hogy a jogosult valamelyik településen „letelepedési vagy legalább lakási szándékát kilátásba helyezze”. Az első hadisegély utalványozását követően azonban a közigazgatási szervek súlyt helyeztek arra, hogy azt ugyanott folyósítsák és „a segélynek minden egyes kifizetése alkalmával az illetékes hatósági közeg előzetesen meggyőződést szerezzen arról, hogy a segélyezett [a juttatást kifizető községben - P. L.] a 100000/1914. P.M. sz. rendeletnek megfelelően az ott előírt (:saját, ingyen vagy bérelt:) lakással bír-e?”. Amíg e feltételnek a segélyezett nem felelt meg, a támogatás kifizetését felfüggesztették.294 Ismervén a korabeli cigányügyi igazgatás történéseit, azt hihetnők, hogy a belügyi kormányzatnak sikerült pénzkímélő segélyezési formát kitalálnia, de nem, a nyilvántartásba vett cigánycsaládok segélyezése - legalábbis az utódminiszter szerint - a legtöbb helyen rendben történt.295 Nem tárgya e dolgozatnak a korabeli szegényügyi igazgatás történéseit felsorolni, ennélfogva az sem tárgya, hogy számba vegyem, mennyibe is került a településeknek szegényeik segélyezése. Nem is volna ez könnyű vállalkozás, hiszen az idevágó források rendkívül hiányosak, szakadéknyi hézagok tátonganak az egyes adatok között. Amolyan útjelzőként, a majdani kutatásokat segítendő, szabad legyen azonban néhány tájékozódási pontot megjelölnöm. A szegényellátás 1908-ban valamivel több mint 2 millió koronájába került a községeknek.296 Ebből mintegy 60 százalékot a községi közpénztárak, 37 százalékot a szegényalapok, a fennmaradó 3 százalékot pedig a csak néhány vármegyében működő „elhagyott gyermekek segélyalapja” viseltek. A szegényügyi kiadások 46 százaléka (azaz kb. 925 ezer korona) a községi szegényeket segítette, 44 százalékot tett ki az elhagyott gyermekek tartásdíja, 10 százalék pedig a szegény betegek, illetőleg a testi 294 Belügyminiszteri átirat a honvédelmi miniszternek. 1916. január. Hermann-hagyaték. Megtalálható a József Attila Tudományegyetem Központi Könyvtárában. 295 Lásd a 151041/1917. B.M. sz. körrendeletét, megtalálható: PrnL IV. 408/b 12989/919 (56141/917) 296 Ebben az évben a kormány 1 800 000 koronát szándékozott költeni a vicinális vasutak segélyezésére, 1 140 000 koronát a filoxéra elleni védekezésre, 6 miihót folyószabályozásra és öntözőcsatomák építésére. Lásd az 1908. évi állami költségvetésről szóló 1908. évi XXVII. törvénycikket. 115