Ransanus, Petrus: A magyarok történetének rövid foglalata (Millenniumi magyar történelem - Források, 1999)
II.
Hitelt kell azonban adnunk Appianosz Alexándrinosz görög történetírónak, aki kérdésünket olyan pontosan és világosan írja meg, hogy semmi szükségünk sincs más szerzők tanúságát kutatni. Mindazt, amit ő a rómaiak történetéről ír, a mi korunkban fordította latinra egy kiváló, a görög és latin nyelvben egyaránt járatos és általam életében nagyra becsült férfi, Candidus Mediolanensis,128 és Alfonznak,129 Aragónia és Szicília királyának ajánlotta. Ez a szerző tehát a régi Pannóniának mind nagyságáról, mind nevéről megemlékezve művének hatodik, Illyrium című könyvében ezt írja: „A paeonok, a hosszú Ister mentén lakó hatalmas nemzet, a dardanusokon túl a japodes népig terjeszkednek; őket a görögök paeonoknak, a rómaiak pedig pannonoknak hívják, és az illyrek közé sorolják, ahogy előrebocsátottuk.” Azután azt mondja, hogy az agrianusok paeon nép volt, akik harcban a leghathatósabban szolgálták Philipposzt és Nagy Sándort,130 minthogy a paeonokat és ezeket telepesekként hurcolták el azok, akik akkor az illyrek alatti vidéket lakták. Egyebek után ilyen szavakkal mutatja be, milyen dicsőséget szereztek maguknak vitézségükkel a pannonok az itáliaiaknál: „Miután pedig Cornelius a paeonok ellen hadat viselve csúfos vereséget szenvedett, a paeonok szörnyű híre egész Itáliát félelemmel töltötte el; ettől kezdve hosszú ideig nem merték megtámadni a paeonokat a római consulok.” Szerzőnk végezetül elmondja, hogy ezeket a rendkívüli dolgokat a paeonok népeit kutatva már régen felfedezte. Miért történt hát, hogy a régi rómaiak, akik a helynevekben többnyire a görög hagyományt követték, pannonokat és nem paeonokat mondanak, úgy vélem, hogy a jó hangzás kedvéért, hiszen sokkal jobban hangzott a Pannones, mint a Paeones, és a Pannónia, mint a Paeonia. Egyébiránt senki előtt sem lehet kétséges, hogy a pannonok, vagy ha úgy tetszik, paeonok, igen régi, akár bennszülött, akár a görögök által Paeoniából - amely ország nyugaton Macedóniával határos - elhurcolt nép volt, nevét Paeontól, Herculesnek, mint egyesek tartják, vagy Poliphemosnak, mint mások mondják, Galathea nimfától származó fiától kapta. Ha pedig az igen régi dolgokat akarjuk felidézni, egészen nyilvánvaló lesz, hogy mind a pannonok, mind a paeonok, akiktől a pannonok származtak, eredetét kétségkívül Jáfetnak, Noé fiának utódaira kell visszavezetni, tőlük származott ugyanis valamennyi nép, amely az özönvíz utáni Európa területét lakta, ahogyan fentebb az első könyvben Szent Jeromos, Eusebius Caesariensis és Josephus tudósítását követve bemutattuk.131 Tőlük pedig más történetíróink semmiben sem térnek el, hiszen elterjedt a keresztény történelemben jártas tudósok között Szent Agoston-41