Ruzsa Imre (szerk.): Tertium non datur. Válogatott logikai-metodológiai tanulmányok 1984-1990 (Osiris könyvtár - Tertium non datur, 2000)
II. Metodológia - Kiefer Ferenc: A nyelvtudomány néhány tudományelméleti-módszertani kérdése
latkozás (utterance, Äusserung, énoncé), amelyek a beszédtevékenység (vagy az írástevékenység) eredményei. Minden megnyilatkozás feltételez egy beszélőt (vagy írót) és egy beszédhelyzetet. A megnyilatkozások empirikusan megfigyelhetők: megfigyelhetjük őket mint a beszédtevékenységnek (vagy az írás tevékenységének) eredményeit, megfigyelhetjük azokat a beszédhelyzeteket, amelyekben a megnyilatkozások elhangzottak (vagy leíródtak), és megfigyelhetjük a megnyilatkozásokat létrehozó beszédtevékenységet (vagy az írás tevékenységét), valamint a megnyilatkozások megértésének a folyamatát (ennek a folyamatnak külső jeleit). A nyelvi adatokat a nyelvi jelenségek közül választjuk ki céljainknak megfelelően. Természetesen a nyelvi jelenségek bármely aspektusának leírása a nyelvtudomány feladatai közé tartozik. Nem célszerű azonban arra törekednünk, hogy az öszszes aspektust egyszerre írjuk le; a tudomány jelenlegi állásánál ez nem is lenne lehetséges. Éppen ezért minden elmélet a maga sajátos célkitűzéseinek megfelelően a nyelvi jelenségek egy részét vizsgálja, ezeket tekinti nyelvi adatoknak. A fonológia a nyelvi jelenségek hangbeli aspektusait vizsgálja, a morfológia az alaktani aspektusait, a szintaxis a mondattani szerkezeteket, a szemantika a jelentésszerkezeteket, a pragmatika a kommunikációs szempontokat. A célkitűzéseknek megfelelően a releváns nyelvi jelenségek (a nyelvi adatoknak tekintett nyelvi jelenségek) körét tovább szűkíthetjük. így például, ha célunk a magyar szórend leírása, akkor nyelvi adatnak csak a szórend szempontjából releváns nyelvi jelenségeket fogjuk figyelembe venni. Ha a mértéket jelölő melléknevek szemantikájával kívánunk foglalkozni, akkor a nyelvi jelenségek közül csak azok jöhetnek számításba, amelyek a kérdésfeltevés szempontjából relevánsak. A nyelvi adatok tehát a nyelvi jelenségek részhalmazát képezik. Ezt a részhalmazt (a nyelvi adatok kiválasztását) meghatározzák a nyelvleírás célkitűzései. Ebből a szempontból tehát a nyelvi adatok már nem teljesen függetlenek a választott elméleti kerettől. Ugyanakkor viszont magától értetődik, hogy a nyelvi adatok is empirikusan megfigyelhetők, hiszen a nyelvi jelenségekhez tartoznak. A nyelvi tény a nyelvi adatok alapján megállapított ún. empirikus általánosítás. Empirikus általánosítások, tehát nyelvi té124