Ruzsa Imre (szerk.): Tertium non datur. Válogatott logikai-metodológiai tanulmányok 1984-1990 (Osiris könyvtár - Tertium non datur, 2000)

II. Metodológia - Kiefer Ferenc: A nyelvtudomány néhány tudományelméleti-módszertani kérdése

KIEFER FERENC A NYELVTUDOMÁNY NÉHÁNY TUDOMÁNYELMÉLETI-MÓDSZERTANI KÉRDÉSE A mai nyelvtudomány többek között abban különbözik az előző korok nyelvtudományától, hogy jobban figyel a tudomány­elméleti-módszertani kérdésekre: törekszik arra, hogy téte­leinek jellegét tisztázza (például empirikus általánosításról van-e szó, hipotézisről-e, vagy pedig axiómaszerű megállapí­tásról), hogy a használt fogalmakat tisztázza („explikálja" az adott elméleten belül), hogy alternatív megoldási javaslatok­kal tudjon előállni (melyeket a választott elmélet szempontjai alapján értékel), hogy a nyelvi összefüggéseket adekvát mó­don magyarázza, hogy világossá tegye tételeinek absztrakciós szintjeit. Dolgozatomban néhány alapvető probléma tárgyalására szo­rítkozom. Ezek, úgy érzem, minden nyelvelmélet számára (te­hát az adott „paradigmától" független) problémák. Nem lehet célom a problémák megoldása, hiszen sokféle megoldás lehet­séges, és ezek közül minden elméletnek meg kell találnia a számára legmegfelelőbbet. 1. NYELVI JELENSÉGEK, NYELVI ADATOK, NYELVI TÉNYEK A nyelvi jelenségek közé három jelenségcsoportot sorolhatunk: (a) a beszéd- vagy írásos tevékenység eredményeit, (b) a beszéd­helyzetet, (c) magát a beszédtevékenységet (vagy az írás tevé­kenységét) kísérő jelenségeivel együtt (mimika, gesztikulálás stb.), valamint a beszédmegértés (írott szöveg esetén az olvasás) tevékenységét. A nyelvi jelenségek alapkategóriája a megnyi-123

Next