Ruzsa Imre (szerk.): Tertium non datur. Válogatott logikai-metodológiai tanulmányok 1984-1990 (Osiris könyvtár - Tertium non datur, 2000)
II. Metodológia - Kiefer Ferenc: A nyelvtudomány néhány tudományelméleti-módszertani kérdése
KIEFER FERENC A NYELVTUDOMÁNY NÉHÁNY TUDOMÁNYELMÉLETI-MÓDSZERTANI KÉRDÉSE A mai nyelvtudomány többek között abban különbözik az előző korok nyelvtudományától, hogy jobban figyel a tudományelméleti-módszertani kérdésekre: törekszik arra, hogy tételeinek jellegét tisztázza (például empirikus általánosításról van-e szó, hipotézisről-e, vagy pedig axiómaszerű megállapításról), hogy a használt fogalmakat tisztázza („explikálja" az adott elméleten belül), hogy alternatív megoldási javaslatokkal tudjon előállni (melyeket a választott elmélet szempontjai alapján értékel), hogy a nyelvi összefüggéseket adekvát módon magyarázza, hogy világossá tegye tételeinek absztrakciós szintjeit. Dolgozatomban néhány alapvető probléma tárgyalására szorítkozom. Ezek, úgy érzem, minden nyelvelmélet számára (tehát az adott „paradigmától" független) problémák. Nem lehet célom a problémák megoldása, hiszen sokféle megoldás lehetséges, és ezek közül minden elméletnek meg kell találnia a számára legmegfelelőbbet. 1. NYELVI JELENSÉGEK, NYELVI ADATOK, NYELVI TÉNYEK A nyelvi jelenségek közé három jelenségcsoportot sorolhatunk: (a) a beszéd- vagy írásos tevékenység eredményeit, (b) a beszédhelyzetet, (c) magát a beszédtevékenységet (vagy az írás tevékenységét) kísérő jelenségeivel együtt (mimika, gesztikulálás stb.), valamint a beszédmegértés (írott szöveg esetén az olvasás) tevékenységét. A nyelvi jelenségek alapkategóriája a megnyi-123