Saly Noémi: Törzskávéházamból zenés kávéházba. Séta a budapesti körutakon (2005)
Kréta, fetékes tubus, meg egy tízkoronás arany
A terasz, ahol József Attila is ült ■ gárházaitól egy ugrásra, jóformán a 20. század elejéig szőlők, szántók, zöldségeskertek, tehénistállók díszelegnek a Nap-hegy oldalában, a Széna tértől és a Déli Vaspálya indóházától nyugatra eső lankákon meg a Városmajor környékén, s földművesek laknak szerény hajlékokban. Aztán megépül a Vérmezővel szemközti bérpaloták sora. Ott nyílik az a kávéház is, ahová elsőnek betelepszünk. A Krisztina körút 81.-ben (a mai 21. szám alatt), a Bors (ma Hajnóczy József) utca sarkán épült bérházban 1903 tavaszán alapítja Frisch Antal. Korántsem kezdő a szakmában: 1896-ban az Üllői úton, három évvel később pedig már Budán működött. Nem sokáig vesződik a nehezen induló üzlettel: pár hónap után átadja Kiss Istvánnak, aki a hangzatos Budai Otthon néven próbálja megkedveltetni a környék újonnan beköltözött középosztályi lakosságával. Annyit elér, hogy tönkretegye az öt házzal arrébb 1896 óta létező Krisztina kávéházat, de egyebet nemigen. 1906-ban váltja föl a Wesselényi utcai Magyar Színház kávéház bérletét otthagyó Neu Márton, aki megint új cégtáblát festet, rajta egy kedves, meghitt női név: Ilona. 1913 őszétől már Neu Mártonná Pujner Zsófia a bérlő, 152