Saly Noémi: Törzskávéházamból zenés kávéházba. Séta a budapesti körutakon (2005)

Félbarna Tapit, szűrve, habbal...

a kávéházban, amelyet író- és művésztársaságok tartanak lefoglalva. Ide jönnek a Pesti Napló, a Budapesti Hírlap, a Népszava munkatársai csaknem minden éjjel. Itt van­nak a Nemzeti Színház művészei. Külön asztala van az Andrássy úti kabarénak, sőt távolabb fekvő redakciókból is gyakran szállingóznak ide írók: a Nemzeti Újságnak és a Világnak nem egy jobb nevű munkatársa állandó vendége már a kávéháznak, sőt legújabban a Magyarság is megjelent a redakciók koncertjében.” Vetítsünk le hát egy sorozatra való apró képet a Simplon életéből. Pár méteres snittek, fakultak, sercegősek. Sarokasztal. Innen irányítja a Nemzeti Színházat Márkus László, a szőke óriás: „ha történetesen nem jött be valamelyik próbára, reggel tíz órától kezdve ott volt talál­ható. .. minden fogadóóra mellőzésével bárki beszélhetett vele. Néha még a rendezői üléseket is ott tartottuk meg” — meséli Bálint Lajos. Egy csattanós parola a teraszon. „Ön az? Hát annak nagyon örülök”- rázza vadul a húszéves József Attila a huszonnégy éves Ignotus kezét, s kacagnak. Kassák társasága gyülekezik: asztalokat tolnak össze, még egyet, még egyet: harmin­cán, negyvenen szoronganak. Gőzöl a kávé, gőzölnek a nedves télikabátok. Kassákné Simon Jolán járja a kávéházat, árulja a Munka új számát. Illyés Gyula hozza első kötetének, a Nehéz földnek első példányait, s dedikálja szép sorjában Kassáknak, Déry Tibornak, Fenyő Lászlónak és - némi habozás után ­­a kamasz Vas Istvánnak. Németh Andor kanyarodik be Arthur Koestlerrel egy bablevesre. Közfeltűnésig hülyéskedik cimboráival — ki hinné róla? - a nagygimnazista Radnóti Miklós. A Betlehemi királyokat ordítják nekivadulva: „Három király mi vagyunk...” Szántó György, a vak író tudakozódik a színész Tapolczai Gyula, Tapi után. Braun úr, az irodalmi főpincér fölveszi a rendelést:- Félbarna Tapit, szűrve, habbal, mindjárt hozom... Egy profi és egy amatőr bokszoló iszogat. A profi limonádét, az amatőr kisüstit. A profi Szigeti Lajos - ki emlékszik a középsúlyú Európa-bajnokra? -, az amatőr: P Howard, alias Rejtő Jenő. Fiatal nyomdászok asztaltársasága. Összeadnak kétszáz pengőt, Zelk Zoltán elé tolják első kötetének nyomdaköltségét. Két hét múlva ugyanannál az asztalnál uta­sítják vissza somolyogva a tiszteletpéldányokat. Leszurkolják fejenként a könyvecske árát is. 1930-as évek, éjszaka. Tersánszky Józsi Jenő és az Ady-illusztrátor, Baja Bence ül a 21

Next