Sz. Jónás Ilona szerk.: Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény. Európa és Közel-Kelet, IV-XV. század (Osiris tankönyvek, 1999)
Európa V-XIV. század - Keresztes hadjáratok
206 EURÓPA V-XIV. SZÁZAD KERESZTES HADJÁRATOK Foucher de Chartres Gesta Francorumából Foucher de Chartres (Fulcherius Cartonensis, szül. 1059) Robert normandiai herceg és Etienne de Blois kíséretében vett részt az első keresztes hadjáratban. A Nicaeából Antiochiába vezető úton Foucher elhagyta a keresztes hadakat és flandriai Balduinnal Edessába ment. Godefroy de Bouillon halála után mint Balduin káplánja Jeruzsálembe költözött, tisztségét a következő király, II. Balduin alatt is megtartotta. Naplószerűen írt művében a frankok cselekedeteiről az 1095-től 1127-ig terjedő eseményeket öleli fel (Gesta Francorum Hierusalem peregrinantium.). H. Hagenmeyer, RHC Hist, occid., 1913, T. III., 311-313. o. Az Úr megtestesülésétől számított 1095. esztendőben II. Orbán pápa... értesülvén arról, hogy a turkok már Romania1 belső tartományait is elfoglalták a keresztényektől és pusztító kíméletlenséggel uralmuk alá hajtották, kegyes szánakozással, az Isten szeretetétől indítva, átkelt az Alpokon, Galliába jött és Auvergne-ben, Clermont városába zsinatot hívott össze... Miután a meghívottak összejöttek, egy jól hangzó beszédben előadta a gyűlés okát. A gyászoló egyház nevében nem csekély panasszal állt elő és hosszasan tárgyalta ennek az ingatag világnak a béke megszegésével feltámadt viharait. ... Miután ezeket és más dolgokat megfelelőképpen elrendezett, az összes jelenlevők, mind a papság, mind a nép, hálát adtak Istennek, az Orbán pápa úr által előadottakhoz készségesen hozzájárultak, és a határozatokat, és a határozatok megtartását esküvel erősítették. A pápa azonban rögtön egy másik, az előbbinél nagyobb és rosszabb veszedelemről kezdett beszélni, mely a kereszténységet a világ más táján fenyegeti, és így szólt: „Mivel, ó Isten fiai, a szokottnál is férfiasabban ígértétek meg Istennek, hogy egymás között a békét, az egyháznak pedig jogait megőrzitek, érdemesnek látszik, hogy az Úrtól adott bocsánat által megerősödve, egy másik, Istennel közös ügyetekre fordítsátok javulástokból fakadó erőtöket. Szükséges ugyanis, hogy Keleten lakozó testvéreiteknek, kiknek oly sokszor kért segítségetekre szükségük van, sietve segélyt vigyetek. Elözönlötték ugyanis őket a turkok és az arabok egészen a Földközi-tengerig,1 2 addig a részig ti., amit Szent György karjának3 neveznek, Romania határainál; e keresztények földjeit hovatovább meghódítják, túlnyomó erejükkel legyőzték őket, sokukat megölték vagy foglyul ejtették, a templomokat feldúlták, az országot elpusztították. Ha ezeket ott egy ideig békén hagyjátok, az istenhívőkön még inkább erőt fognak venni. Ezért könyörögve kérlek titeket, de nem is én, hanem az Úr, hogy minden rendű embernek, lovasnak és gyalogosnak, szegénynek és gazdagnak egyaránt ti, Krisztus hírnökei, sietve mondjátok el, hogy e gonosz népségnek a vidékeinkről való kipusztítása céljából a keresztényeknek idejében vigyenek segítséget. A jelenlevőknek ezt én magam mondom meg, a távollevőknek üzenem; azonban maga Krisztus az, aki parancsolja. Mindazok pedig, akik oda elmennek és akár szárazföldi, akár tengeri útjukban, akár a pogányok ellen harcolva életüket vesztik, bűneik bocsánatát elnyerik: Istentől ekkora hatalommal felruházva, ezt (a kegyet) engedélyezem az útra készülőknek. O, mily nagy szégyen, ha egy annyira megvetett és nemtelen nép, amely az ördögöknek szolgál, a Mindenható Isten hitével ékes és Krisztus nevével tündöklő népet legyőzné! O, mily nagy szemrehányásokat tenne nekünk az Úr, ha a keresztény hiten 1 Romania: így nevezték Kis-Azsiának a bizánci görögök fennhatósága alatt maradt részét, szemben a törököktől megszállt Turciával. 2 Pontosabban: az Égei-tengerig. 3 A keresztes hadjáratok korában így nevezték a Dardanellákat egy itteni Szent György-templomról.