Sz. Jónás Ilona szerk.: Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény. Európa és Közel-Kelet, IV-XV. század (Osiris tankönyvek, 1999)
Európa V-XIV. század - Keresztes hadjáratok
KERESZTES HADJÁRATOK 209 kinevettek. „Ki tudná elmondani, hány gyerek, hány öregasszony indult a háborúba?” „Ki tudná megszámlálni a szüzek csapatait?...” Valami más, nem kevésbé csodálatos dolgot is láthattál volna, amin nagyon jól lehet tréfálkozni: némely szegények az ökröket járomba fogták, lovak módjára megpakolták, és azokkal húzatták a vagyonkájukkal és gyermekeikkel megrakott szekeret; a gyerekek pedig minden útjukba kerülő kastélyról és városról azt kérdezték, hogy ez-e Jeruzsálem, ahová igyekeznek... (II. c. 4.) Mivel a fejedelmeknek, kiknek sok költségre és nagy kíséretre volt szükségük, dolgaikat csak késlekedve és habozva intézték, a csekély vagyonnal rendelkező, de számra igen nagy tömeg egy bizonyos Péter nevű remetéhez csatlakozott és neki mind ez ideig (mivel e dolog még folyamatban van), mint mesterének engedelmeskedett. Úgy hallottuk, hogy - ha nem tévedek - Amiens városából származik és valahol Franciaország felső vidékén, szerzetesi ruhában remete életet élt. Innét felkerekedett - hogy miért, nem tudom -, és hitszónoklás ürügyével a városokat és falvakat járta; oly nagy tömeg rajzotta körül, oly sok ajándékkal halmozták el, életszentségének oly nagy hírét költötték, hogy talán még senkit nem tiszteltek meg hasonló módon. A sok adományból sok mindent bőkezűen szétosztogatott, bukott nőket a saját pénzén kiházasított, és így ismét a becsület útjára segített, viszályokban a békét és egyezséget csodálatra méltó tekintéllyel állította helyre. Bármit tett vagy mondott, mintegy isteni dolognak tekintették, annyira, hogy még az öszvéréből kitépdesett szőrt is ereklyének tisztelték. Ezt nem mint tényt, hanem csak mint példát említjük a tömeg újdonságszeretetére. Inge fölött gyapjútunikát, mindkettő felett kukullát, efölött még egy csuklyás köpenyt is viselt, nadrágja nem volt, és mezítláb járt; kenyérrel, kevés hallal élt, bort majdnem sohasem ivott. Aacheni Alberich jeruzsálemi krónikájából Aacheni Alberich (születése és halála dátumát nem ismerjük) egykorú történetírója az első keresztes hadjárat eseményeinek. Keleten nem járt, a kortársak szóbeli elbeszélései alapján írta meg História Hierosolymitanájít, amelyben leírja a kereszteseknek a lakosság elleni kegyetlenkedéseit. RHC Hist, occid., T. IV, 275. o. (L. I. c. 27.) Nem tudom, hogy Isten ítéletéből-e vagy megtévelyedésből kegyetlen lélekkel támadtak,1 a különféle városokban szétszórt zsidóság ellen; kegyetlenül gyilkolták őket, különösen Lotharingiában, és azt állították, hogy e keresztény hit ellenségei elleni szolgálatuknak és hadjáratuknak a kezdete. A zsidókat először Köln városában kezdték öldökölni a polgárok: meglepetésszerűen megrohanták kis gyülekezetüket, sokukat súlyosan megsebesítettek, másokat felkoncoltak, házaikat és a zsinagógákat feldúlták, a sok-sok pénzt egymás közt felosztották. E kegyetlenségek láttára az éjszaka leple alatt mintegy kétszázan hajón Nassauba akartak menekülni. A zarándokok és keresztesek azonban észrevették őket és egyet sem hagytak életben közülük, hanem valamennyit lemészárolták és mindenüket zsákmányul ejtették. (c. 28.) Ezek után, amint megígérték, nagy tömeggel késedelem nélkül Mainzba érkeztek. Ott Emicho gróf, ez az igen előkelő és azon a tájon nagyon hatalmas férfiú a németek nagy csapatával várta a zarándokok érkezését, akik különböző helyekről jövet, a királyi úton1 2 ar-1 Emicho gróf és a seregéhez csatlakozott csapatok. 2 A királyi út (via regia) - a Rajna és a Duna mentén Bizánc felé vezető út, amelyen egy minden történeti alapot nélkülöző legenda szerint Nagy Károly ment Keletre.