Szabolcsi Bence: Zsidó kultúra és zenetörténet. Tanulmányok (Hungaria Judaica, 1999)
Zsidó kultúra és zenetörténet
emberáldozatot mutatnak be; itt a zene valami fogvicsorgató rémségzene, maga a borzalom. (Olyan, amilyet Bartók sosem írt; mert nála az éjszaka sohasem torkollik ilyen fogvicsorgató lidércnyomásba, hanem mindig jön utána egy ellenkező fordulat, egy kitörés az alagútból.) 2) A biztonságosnak hitt világ váratlan elmerülése. - Schönbergnek van két megkapóan szép idevágó levele Kandinskyhoz, 1923-ból: az antiszemitizmusról ír ezekben, arról, hogy ő biztonságosnak hitt egy világot, s most kiderül, hogy ez a világ kilöki őt magából és ő a kiátkozott. 3) A borzalom betörése. - Rendkívül jellemző módon jelentkezik ez Schönberg egyik legérdekesebb fiatalkori müvében: „Die Erwartung” (1909). Ennek grand-guignol-szerű tartalma: egy fiatalasszony találkára várja a kedvesét, ez jönne, de nem jut el oda, ahova kellene; ekkor az asszony elkezdi keresni, egy tisztáson vagy erdőben - és egyszerre csak egy véres holttestbe botlik - ez a kedvese. (Ezzel a kérdéssel kapcsolatban érdemes megemlíteni Wiesengrund Adomo egyik cikkét: „Das Altem der neuen Musik”. Eszerint az avantgarde zene elválhatatlanul összekapcsolódott a szorongás érzésével, egyikkel áll vagy bukik a másik: mihelyt a szorongás enged, enyhül vagy eltűnik, az avantgarde zene is véget ér.) 4) Az éjszaka s a virrasztás. - Ez egyrészt a kor magyar lírájában is hangot kap (Ady, József Attila), másrészt jól ismertek számunkra Bartók „éjszaka-zenéi”. - Kafka már említett Nachts című vázlatának utolsó mondataihoz („Einer muß wachen!... einer muß da sein!”) kapcsolódik Schönberg egyik szép levele 49-ből. Ebben köszönetét mond a jubiláns üdvözletekért, s félig tréfásan, félig keserűen elmondja, hogy egyszer katonakorában megkérdezték: - Maga-e az a hírhedt Schönberg, aki a modem zenét csinálja? - Erre azt mondja ő a levélben: „Einer mußte es machen; einer hat es sein müssen: da war ich.”75 5) Egy pillanat alatt minden kiderül - rövid hallucinációk és sikolyok. Amint Kafka mondja magáról egyik nyilatkozatában: a villám, ami megmerevedett és kővé vált - ami tehát állandó metsző fölismerés marad. Ez az ő legfőbb irodalmi stimulusa: egy érzés, egy fölismerés, egy pillanat megmerevedése, ami egy hasonlat képében válik világossá. Ilyen hasonlat a zene is: a hangzás, a hang teljesen átadja a pillanatnyi iszonyatot, rémületet, elképedést. 75 „Valakinek vállalnia kellett; senki sem akarta: hát én vállaltam.” (Kroó György nyomán.) (A szerk.) 246