Szikszainé Nagy Irma: Magyar stilisztika (Osiris tankönyvek, 2007)

I. Stíluselmélet - 4. A szöveg mint stílusegység

130 I. Stíluselmélet maga a Polgármester úr! Mert fedezi a helyettesét, akinek a palija árulja a lopott kocsikat! De én egyszer kipakolok, a kurva istenit!... Polgármester Higgadjon le a kapitány asszony, mert megbánja. (Spiró György: Vircsafi) 3.4.6. A megnyilatkozó szociális háttere és a szövegstílus Ugyanabban a korban és városban élő művész már azzal elárulja származását, hogy mit lát bele az est, az éj képébe: Babits Mihály: Esti kérdés Midőn az est, e lágyan takaró fekete, síma bársonytakaró, melyet terít egy óriási dajka, a féltettföldet lassan eltakarja s oly óvatossan, hogy minden fűszál lágy leple alatt egyenessen áll. József Attila: Külvárosi éj S olajos rongyokban az égen megáll, sóhajt az éj; leül a város szélinél. Megindul ingón át a téren: egy kevés holdat gyújt, hogy égjen. A polgári származású Babits metaforikus azonosításában egy dajka által terített bársony­takaró az est. A város érdes részén, a külvárosban, még csak nem is a város szélénél, hanem szélinél élő munkáscsalád sarja, József Attila egy tépett, olajos ruhájú munkás megszemé­lyesített alakjaként láttatja az éjt. 3.4.7. A megnyilatkozó személyisége, jelleme és a szövegstílus József Attila gyerekkorától kezdve dacos természet, akinek szinte vérében van a lázadás, a tiltakozás. Ennek nyilvánvaló stiláris jele a tagadó formák sokasága. De ez nem egyen­letesen oszlik meg költői pályája különböző korszakaiban. Költői pályája elején ilyen egy Igaz, őszinte búcsú: Tán szóltam néki. Meg sem bántam. Én soha semmit meg nem bántam. Nincs tartozásom: Mind adó volt, Mellyel a világ szűkén hódolt. Abból se maradt semmi másnap. S panasz se kell, azt adja másnak! Teljes elutasítást és negatív magatartást sugároz a tagadó elemek nagy száma. A költő életének utolsó időszakában sok ok miatt ismét felerősödik benne a tagadás szelleme:

Next