Szikszainé Nagy Irma: Magyar stilisztika (Osiris tankönyvek, 2007)
I. Stíluselmélet - 10. A hang mint stiléma
378 I. Stíluselmélet Hova vánszorogsz vele? (József Attila: Medvetánc) A vánszorog ige a ’nehézkesen, erőtlenül, nagyon lassan halad’jelentést hordozza. A lassú haladás, a nehézkes mozgás fogalmát kötjük több hangulatfestő igénkhez is (cselleng, kullog, baktat, üget): Monoton üget a süppedő homokon a sivatag lova, a tétova teve tova. [...] Még öt-hat nap kullog, baktat. (Romhányi József: A teve fohásza) A császkál ige meglehetősen céltalan mászkálást, esetleg kószálást jelent, de felidézi némiképp a lassú mozgás keltette apró zajt is. A bogarászik ’bogarat keres, gyűjt’ konkrét értelmén kívül hangulatfestő jelleggel emlékezetbe idézi a ’jelentéktelen dolgokkal túlzottan aprólékosan foglalkozik’jelentést is. Bár valódi hangutánzó szó nincs a versekben, de a relatíve sok sziszegő és susogó hang kis mozgások keltette zörejeket, esetleg csak neszeket sejtet. A mozgás jellegének érzékeltetésére keletkezett hangulatfestő igéink láttató erejűek: libben, lebeg, surran, elillan, ráadásul intenzitáskülönbséget is képesek visszaadni a mély és magas hangrendű szópárokkal: libeg, lebeg, lobog; billeg, ballag. A kézmozdulatok lassúságát és bizonytalanságát képzetkeltően idézi fel a költő hangulatfestő igével: Almaink, de ébrenléteink gyilkos óráin is visszajár kézfejének kétségbeesett röpködése, madárlábszerű ujjperceivel mellünkön matat egyre szárazabb keze, és letöri a kabátunkra tűzött tavaszi virágot. (Takács Zsuzsa: A menyasszony megszégyenülése) A mozdulatlanság formáját is vissza lehet adni hangulatfestő szóval: Az öregebb béresek az istállók küszöbére ültek, hiába, ők már nem tudtak elszakadni onnan. A hosszú küszöbön egymás mellé szorulva úgy gubbasztottak, mint a tyúkok a léceken, és beszélgettek. (Illyés Gyula: Puszták népe) Tó vize, tó vize csupa nádszál, egy kacsa, két kacsa oda-császkál, sárban ezer kacsa bogarászik, reszket a tó vize, ki se látszik. (Weöres Sándor: Kacsa-úsztató)