Tóth István György szerk.: Millenniumi magyar történet. Magyarország története a honfoglalástól napjainkig (2001)
Magyarország a késő középkorban (1382-1526)
dat kértek. De csak ígéreteket kaptak, s azt a kérést, hogy legközelebb Hunyadi személyesen számoljon be a birodalmi gyűlés előtt a török elleni felkészülésről. Az előkészületek Magyarországon is nehezen haladtak. A belső pártharcok nem kedveztek a védelem szervezőinek, akik legalább annyit elértek, hogy az 1456 kora tavaszán Magyarországra látogató V. László a háború költségeinek fedezésére telkenként egyforintnyi adó kivetéséről döntött. III. Calixtus pápa (1455-1458) megválasztása után a pápai diplomácia is egyre aktívabb lett. A szentatya tizedadót vetett ki, s felszólította Európa fejedelmeit, hogy vegyenek részt az 1456 tavaszára meghirdetett keresztes hadjáratban. Ekkor rendelte el mintegy emlékeztetőül a hadjáratra, hogy a hívők új déli imát mondjanak, melyre a harangszó emlékezteti őket. A törökellenes propagandában a legnagyobb szerepet a ferences szerzetesek vállalták. Közöttük a leghíresebbnek Kapisztrán János számított. Hunyadi János hatalmas energiával szervezte a veszélyeztetett déli területek védelmét. Nándorfehérvárra 5 ezer zsoldost küldött, az erősség parancsnokának pedig sógorát, Szilágyi Mihályt nevezte ki. A török csapatok 1456. július 3-án értek a vár alá, s már másnap megkezdték az ostromot. A Duna és a Száva találkozásánál épített várat 27 nagy ágyú, hét hatalmas mozsár és több száz kisebb ágyú és hadigép ostromolta. II. Mehmed katonái csak a Duna jobb partját tartották ellenőrzésük alatt, míg a másik oldal biztosítását a közel 200 hajónyi flottától remélték. Ezeket a hajókat Thuróczy szerint: „.. .Krusevác vára mellett készíttette csodálatos serénységgel, mivel nagy méretük miatt távoli vidékekről nem lehet őket ideszállítani. Ezeket a várnak azon az oldalán állítatta fel, amely a síkság felé esik. Néhányuk a vár erős falait döngette, mások véka nagyságú köveket repítettek fel magasan a levegőbe, és minden élőlényt, amit csak értek, villám módjára hirtelen halállal elpusztítottak.” Mivel a török ágyúk hatalmas réseket ütöttek a falba, sőt az egyik torony le is omlott, egyre kilátástalanabbá vált a védők helyzete. Segítséget pedig csak Hunyaditól várhattak. Hunyadi pedig csupán 10 ezer fős seregére számíthatott, akik között sem királyi csapatokat, sem főúri katonákat nem találunk. „A magyar urak restségből mintegy nehéz álomban, semmiféle fegyveres segítséget nem adtak a veszendő várnak” - írta Thuróczy, aki arról nem beszélt, hogy a távolmaradásnak egyéb oka is lehetett. Sokan ugyanis Hunyadi-ellenességük miatt nem csatlakoztak a főkapitányhoz, így Nándorfehérvár ostrománál a bárók közül csak Hunyadi régi híve, Kórógyi János macsói bán jelent meg. Újlaki szintén csatlakozni akart a főkapitány haderejéhez, de seregei csak az ostrom után érkeztek meg. Igaz, kapitánya, Geszti János a várban harcolt Szilágyi Mihály oldalán. Nem várt segítséget jelentettek viszont a keresztesek. Kapisztrán János április második felében az ország déli megyéiben egyre több parasztot, kézművest és szegény embert vett rá, hogy vegye fel a keresztjeiét. Ezen a vidéken, ahol az emberek a saját földjükért is harcoltak, nagyobb foganatja volt a prédikátor beszédeinek. Első, mintegy 500 fős csoportjuk még az ostrom előtt megérkezett a vár alá, de július 7-14. között már közel 18 ezer keresztes táborozott Szalánkemén alatt. Az annyira várt nemzetközi segítség helyett Hunyadinak be kellett érnie a nagy létszámú, de a harcban járatlan keresztesek segítségével. Akadtak közöttük külföldiek is - lengyelek, és egy 600 fős bécsi diákcsapat -, de döntő többségüket magyarok alkották. A pápai diplomácia is kudarcot vallott. Csapatokat nem küldtek, de az ostrom után sajnálattal közölték: azért nem tudták az országot megsegíteni, mert a számukra kedvező augusztust nem várták meg a magyarok. Hunyadi július 14-én érkezett seregével a vár közelébe, de a török hajók megakadályozták, hogy azonnal Szilágyi Mihály segítségére siessen. Mivel a 200 összeláncolt török hajó teljes szélességében lezárta a Dunát, s a főkapitány nem rendelkezett ha130MAGYARORSZÁG A KÉSŐ KÖZÉPKORBAN (1382-1526)