Turner, Victor: A rituális folyamat. Struktúra és antistruktúra. A Rochesteri Egyetemen 1966-ban tartott Lewis Henry Morgan-előadások (Osiris könyvtár - Antropológia, néprajz, 2002)
3. Liminalitás és communitas
bizonyos szokásszerű normák és etikai mércék szerint viselkedjék, amelyek kötelezőek a társadalmi pozíció elfoglalójára nézvést az ilyen pozíciók rendszerében. Liminalitás A liminalitás vagy a liminális personae („küszöbemberek”) jellemzői szükségképpen bizonytalanok, hiszen ez a helyzet és ezek az emberek kicsúsznak vagy átfolynak az osztályozások azon a hálóján, amelyek rendes körülmények között meghatározzák a kulturális térben elfoglalt állapotokat és pozíciókat. A liminális személyek sem itt nincsenek, sem ott; a jog, a szokás, a konvenció és a szertartás által kijelölt és elrendezett pozíciók köztes területén helyezkednek el. Mint ilyenek, bizonytalan és meghatározatlan jellegzetességeiket igen gazdag szimbólumkészlettel fejezik ki azokban a társadalmakban - s ilyenek igen számosán vannak -, amelyek ritualizálják a társadalmi és kulturális átmeneteket. így a liminalitást gyakran kapcsolják össze a halállal, az anyaméhbeli állapottal, a láthatatlansággal, a sötétséggel, a biszexualitással, a vadonnal és a nap- vagy holdfogyatkozással. A liminális személyeket, például a beavatási vagy pubertásrítusok résztvevőit sokszor úgy ábrázolhatják, mint akik nem rendelkeznek semmivel sem. Szörnynek maszkírozzák őket, csak egy kis darab ruhát viselnek vagy egyenesen mezítelenek, hogy kifejezzék: liminális lényként nincs státusuk, tulajdonuk, megkülönböztető jegyük, világi öltözetük, amiből kiderülne rangjuk vagy társadalmi szerepük, pozíciójuk a rokonsági rendszerben. Röviden, semmi olyasmivel nem rendelkeznek, ami megkülönböztetné őket a többi beavatandótói. Viselkedésük általában passzív és alázatos; engedelmesen követniük kell instruktoraik utasításait, szó nélkül el kell fogadniuk az önkényes büntetést. Mintha egy uniformizált állapotra redukálnák, vinnék vissza őket, hogy azután újra formázzák és új képességekkel ruházzák föl őket, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy képesek legyenek megbirkózni életük új szakaszával. A beavatandók egymás között általában erős bajtársiassági és egalitárius érzéseket táplálnak. A rang és státus világi különbségei eltűnnek vagy homogenizálódnak. A beteg és férje állapota az isomában rendelkezik hasonló jellegzetességek108