Tverdota György: Határolt végtelenség. József Attila-versek elemzései (2005)
József Attila anti-ars poeticája
megállapítható, hogy A Toll szövegközlése azonos lehetett az elhangzott előadással. A Toll szövegközléséből azonban elmaradt az a részlet, amelyben Németh Andor, a költő és a kritikus viszonyáról általában tett megállapításai után József Attila költészetét méltatta. A Cobden így foglalja össze az előadásnak ezt a részét: „A kritikus szerepének elméleti tisztázása után Németh Andor József Attila költészetével foglalkozott s kifejtette, miért tartja verseit világviszonylatban is a modern lélek legplasztikusabb megnyilvánulásainak. Sok jeles és kitűnő költőnk van — mondotta —, akiket nagyrabecsül, akik meghatják és elandalítják, de az értelmét nem tudják kielégíteni, mert bármily személyesek, tartalmaikban a kor átlagérzéseit fejezik ki. József Attila abban különbözik tőlük, hogy felbányászatlan lélektartalmakat ötvöz versekké.”5 Az idézet fényében valószínűsíthető, hogy Németh Andor előadásának József Attilára vonatkozó részletét a Szép Szóban közölte. A februári számban József Attila verseiről címmel megjelent egy írása, amely látszólag a Nagyon fáj kötetről írott kritika, s amely a következő mondatokkal kezdődik: „Megpróbálom tömören megindokolni, mi vonz és izgat József Attila verseiben, miért tartom ezeket a verseket világviszonylatban is az új lélek legplasztikusabb megnyilatkozásainak”.6 A Nagyon fájró\ azonban Németh már korábban, az Újságban jelentetett meg kritikát. Az idézett mondatok, valamint az írás egyéb helyeinek szoros párhuzama a Cobdenben közölt összefoglalóval arra utalnak, hogy a Szép Szó februári számában megjelent szöveg nagyjából hűen adja vissza a Cobdenelőadás József Attilára vonatkozó részletét. Figyelemre méltó azonban az az eltérés, mind a rezümétől, mind a Szép Szó-cikktől, amellyel a közönség soraiban jelen lévő Ignotus Pál idézi föl Németh Andor szavait: „Elsőnek Németh beszélt; s az ígért »vita-előadás« helyett felolvasta József Attilának a Szép Szó első számában megjelent, »Ha a hold süt« kezdetű költeményét, ennek látomását vázolta fel elemző szépprózába áttéve, s kijelentette, hogy »József Attila nagy költő, nagyon nagy«. Az ödet nem volt ízléses, még József Attila is fészkelődött a dobogón, bár általában jól tűrte a szembedicsérést; de több volt, mint ízléses — bátor volt. Németh Andor sokkal kényesebb esztéta volt, hogysem magasztaló jelzőkben higgyen; tudta, hogy bármilyen versszakot vesz (mint szokta) a maga 5 József Attila - Németh Andor. 468. 6 Németh Andor: József Attila verseiről. In Kortársa/( József Attiláról. I. 475-478. 242