Vadász Sándor szerk.: 19. századi egyetemes történelem 1789-1914. Európa és az Európán kívüli országok (Osiris tankönyvek, 2011)
I. Európa - Palotás Emil: A Balkán-félsziget
a pasalikból, megerősítette a szerbek korábbi privilégiumait. A belgrádi pasa a visszatérést ismételten megkísérlő janicsárok elleni védekezéskor felhasználta a fegyveres szerb csapatokat is, ezzel mintegy legalizálta egy sajátos szerb milícia létezését. Amikor azonban a Porta nehézségei miatt békére kényszerült Pazvandogluval, az utóbbi által pártfogolt janicsárok visszatérhettek a pasalikba. Felszámolták a szerb önkormányzatot, sok paraszttól elkobozták a földjét, raboltak, garázdálkodtak. 1801-ben megölték a ténykedésüket nem jó szemmel néző szultáni helytartót. Érlelődött a szerb ellenállás. A szervezkedésről híreket kapott janicsárvezérek 1804 februárjában tőrbe csaltak és lemészároltak több tucat kenézt és főkenézt. A felkelés ezután mint a janicsár tobzódásra adott spontán népi reagálás bontakozott ki. A szerb csapatok élén álló vajdák a vérfürdő után azonnal tanácskozást tartottak, és a fegyveres ellenállás mellett döntöttek. Az osztrák háború veteránját, Petrovics Györgyöt, ismertebb nevén Karadjordjét megválasztották a harc vezetőjévé. A felkelők a mozgalom első fázisaban célként a törvényes rend helyreállítását jelölték meg, követeléseik formálisan a Szelim által megerősített helyi privilégiumok visszaállítására korlátozódtak. A janicsárlázadás felszámolásában érdekelt központi hatalom kezdetben elfogadta ezt. Az első sikerekre nem kellett sokáig várni. A pasalikot alkotó 12 náhie (járás) többségét gyorsan megtisztították a janicsároktól. Mivel a felkelés vezetői aligha érték be a deklarált céllal, külső támogatókat kerestek. Karadjordje az osztrák hatóságokhoz fordult, de azok a szerbeket inkább a szultánnal való megegyezésre buzdították. Bécset a szerb-török konfliktusban vállalt semlegességétől nem tántorította el az sem, hogy Karadjordje felkínálta, osztrák protektorátus alá helyezi a felszabaduló Szerbiát. A felkelőket a magyarországi szerbek segítették: a harcok idején végig áramlott csempészúton a fegyver- és egyéb utánpótlás a pasalikba. 1804 végén a felkelők küldöttséget menesztettek az orosz fővárosba, hogy a cárnak is felajánlják országukat, de annak éppen akkor nem állott érdekében a szultán gyengítése; közös frontot alkottak Napóleon ellen. A szerbek együttérzésen túlmenő támogatást akkor nem kaphattak. Az 1805 tavaszától folytatott közvetlen tárgyalásokon a szerbek azt kérték a Portától, küldjön Belgrádba olyan megbízottat, aki az ország főkenézével tartja a kapcsolatot és biztosítja a korábbi privilégiumok érvényesülését. A Porta nem zárkózott el ettől. A további szerb katonai győzelmek azonban felélesztették gyanúját. Tárgyalások helyett a szultán a nisi pasát küldte nagyobb sereggel Belgrádba. 1805 augusztusában a szerbek feltartóztatták és visszafordulásra kényszerítették az ellenük küldött csapatokat. Utána folytatták a pasalik birtokbavételét, ostrommal bevettek néhány nagyobb települést. Smederevo (Szendrő) lett az ideiglenes főváros. A siker megnövelte önbizalmukat. Újrafogalmazták követeléseiket. A forradalom második fázisába lépett, célként már a teljes belső önállóság kivívását jelölték meg. A birodalom keretein belül törekedtek széles körű autonómiára, nemzetközi garancia mellett. A fegyveres harc követelményének megfelelően átalakulóban volt a hadszervezet. Addig minden egyes vajda saját területét védte, e körzeten kívül csak alkalmanként harcolt csapataival. Átfogó haditerv sem létezett. Miután a Porta nagy reguláris seregeket kezdett küldeni a terület pacifikálására, a haderőt szervezettebbé kellett tenni, és áttérni az offenzív taktikára. Ennek eredményeként következett be 1806 nyarán a szerbek fényes győzelme két nagy török sereg fölött. A diplomáciában is sikert arattak. Konstantinápolyban tárgyaló küldöttségük célja a széles körű belső önállóság garantálása volt, hogy Szerbia meghatározott összegű évi adóval leróhassa minden kötelezettségét a szultánnal szemben. Hosszú alkudozás után fogadták el a A szerb államiság megszületése 427