Zsugán István: Szubjektív magyar filmtörténet 1964-1994 (1994)
1973
kockázat nem nagyobb és nem kisebb. A szörnyű csak az benne, hogy megismételhetetlenek a forgatási napjaink...- Eddigifilmjei kapcsán gyakran emlegették a kritikusok, hogy konzekvensen törekszik valamiféle sajátos „Budapest-folklór”, a nagyváros képi lírájának megteremtésére. ..- Nem munkál bennem semmi efféle törekvés. Legfeljebb arról lehet szó, hogy mindig itt laktam, ezt ismerem...- Mégis: minden filmjében visszatérnek - sajátos lírával átitatódva - bizonyosfurcsa, csúnya ferencvárosi bérházak, kopott utcák...- De hát számomra nem furcsák és nem csúnyák ezek a házak. Ezekben éltem, ezeket ismerem. Számomra furcsa egy vadászkastély, mert még csak filmben láttam. De nem furcsa és nem csúnya egy ilyen régi pesti ház, mert akkor minden csúnya lenne itt körülöttem. Nekem tetszik. Nem azt szeretném, hogy mindig ilyen legyen; nem a megelégedettség tetszése ez. De kapcsolódom hozzá. S ezzel nem vagyok egyedül. Legalább kétmillióan vagyunk. S mint tudjuk, semmi sincs a világban, ami esztétikumon kívüli. Minden, ami emberi, az ember egész világa alkalmas rá, hogy az esztétikum tárgya legyen. Egy ilyen vedlett, gangos bérház is... Különben az egész „nagyvárosfolklór”-problematikát erőltetett kérdésnek érzem filmjeimmel kapcsolatban. Egyáltalán nem foglalkozom vele, nem törekszem ilyesmire. Egyszerűen nem jut eszembe máshol filmet csinálni. (Illetőleg néha eszembe jut: milyen kellemes lenne egy balatoni luxushotelben forgatni júliusban. De valószínűleg nem tudnék.) Szóval semmiféle elméletem nincs arról, hogy miért ott játszódnak a filmjeim, ahol játszódnak. És általában nevetségesnek tartom az ilyen „topografikus” esztétizálást.- Mindez nyilvánvaló, mégis: megpróbálná szavakban is megfogalmazni, amit néhány filmjének legjobb képsoraiban már megtett, hogy miért szép egy ilyen franzstadti bérház?- Szavakban gyönyörűen megfogalmazták már előttem sokan, József Attilától Mándy Ivánig. Épp az a baj, hogy ha erről próbálok dadogni, rögtön érzem, hogy pózzá válik valami, ami természetes. Amikor azt mondtam, hogy a Mester utca vagy a Tűzoltó utca szép - ez valószínűleg póznak hat. Mert egy arra járó idegennek első ránézésre nem túl esztétikus. Akkor lesz szép és annak lesz az, aki beleérez valamit. Akinek élményei, tapasztalatai, érzelmei kötődnek hozzá. Akinek máshova kötődnek ugyanezek az élményei, annak nyilván egy falu, egy tanya a szép.- Véletlen, hogy elsó'sorban az ön filmjei kapcsán emlegetik a kritikák ezt a törekvést?- Valószínűleg azért, mert személyesen jobban kötődöm bizonyos tárgyakhoz, helyszínekhez, formákhoz. Mások inkább helyzetekben gondolkoznak, megint mások szociológiailag meghatározott problémákkal foglalkoznak. Pusztán egyéni alkat dolga az egész, semmit nem jelent, s arra jó, hogy akiknek nincs jobb dolguk, skatulyákat gyártsanak. Ha a Szegénylegények „tanyasi film” lenne, nem szólna semmiről. Az én filmem szempontjából is teljesen érdektelen, hogy a Tűzoltó utcában játszódik-e, vagy máshol. Ha végül is csak ott fog játszódni, érdektelen. Ha lesz annyi ereje, hogy a három sarokkal odébb lévő Mester utcára is vonatkozzék, akkor érdemes volt megcsinálni... Egy dokumentumfilm sem ér semmit, ha csupán azt az egyetlen konkrét dolgot dokumentálja, amiről szól.- Nehezebb kérdés következik. Az a filmes nemzedék, amely elsőként és nagyonfiatalon már nemzetközi sikereket aratott, egyebek között abban különbözött az előző hazai filmes generációktól, hogy rendkívül széles körű és naprakész filmműveltséggel és tájékozottsággal, a nemzetközi mezőny, a legfrissebb fúrni eredmények ismeretében lépett pályára...- ...és minden, újdonságnak kikiáltott csodaszerről pontosan tudtuk, hogy nem új találmány. Tudtuk, hogy a kézikamerát már Jean Vigo is használta a Nizzában; tudtuk, hogy a színészek és a felvevőgép szabadabb, játékosabb kezelése a Magatartásból elégtelen vívmánya volt, s nem a Négyszáz csapás újítása; tudtuk, hogy a rejtett kamerát és a cinéma véritét eredetileg kinopravdának hívták, és Dziga Vertov találta ki; és tudtuk, hogy Antonioni a Ködös utaknál, Fellini Méhesnél kezdődik...- Következhet tehát a kérdés második fele: már 1964-ben, első filmjével, az Álmodozások kor óval bekerült abba a nemzetközi mezőnybe, amelyet „a modern európai filmművészet új törekvései’’ címszó alatt szokott emlegetni a filmkritikái szakzsargon. Jelent-e terhet, felelősséget - avagy könnyebbséget - ez a pozíció? 259