Gazsó Tibor et al. (szerk.): Ígéretek sodrásában. A Medgyessy-kormány első éve (Budapest, 2003)
Társadalom-jog-politika - Környezetvédelem: Átszervezés alatt
A tárca vezetői által kijelölt menetrend szerint 2003 júliusára fel kellett volna állnia a környezet- és természetvédelem, valamint a vízügy feladatait koordináló középirányító szervezetnek, ennek azonban még a pontos tervei sem látszanak körvonalazódni. Hasonlóképpen 2003 júniusára tervezték a költségvetési szervként működő Környezetgazdálkodási Intézet (KGI) és a részvénytársaság formájában működő Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Rt. (Vituki), azaz a két szakterület háttérintézményeinek összevonását. Mivel ezen utóbbi intézmények szakmailag korántsem szükségszerű, ugyanakkor annál több kockázatot magában rejtő összevonásának módszertanát az előzetes, nehezen értelmezhető elképzelésekhez képest a szakemberek jelentősen racionalizálták, elképzelhető, hogy utóbbi szervezet 2003- ban megkezdi működését. Az úgynevezett „középirányító szerv" létrehozásával kapcsolatban - hasonlóan a hatósági szervezetek összevonása miatt felmerülő kérdésekhez - alapvető szakmai aggályok vetődnek fel. A vízkárelhárítás országos összehangolására szükség van, ez gazdálkodással összefüggő, operatív jellegéből fakadóan nem minisztériumi feladat. E tevékenységi kört jelenleg az Országos Vízügyi Főigazgatóság látja el, amely megfelelő keretet szolgáltat a vízkár-elhárítási és fejlesztési feladatok koordinációjához. A környezetvédelem területén ugyanakkor az első fokú hatósági feladatok a hazai szabályozás és a hatóság autonómiája alapján nemcsak nem igényelnek, de nem is tesznek lehetővé „középszintű irányítást". A másodfokú hatósági feladatokat az Európai Unió intézményi hálózatába illeszkedő, annak munkájában évek óta részt vállaló Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőség megfelelően látja el. E rendszer módosítása felesleges és célszerűtlen az unióhoz kapcsolódó intézményfejlesztési feladatok tükrében. A környezetvédelem terén tehát e szervezet nem tölthető meg hasznos tartalommal. Hasonló a helyzet a természetvédelem területén is, hiszen a hatósági feladatok „irányítása" jogszabályi akadályokba ütközik, a szakkezelési feladatokat pedig az egyes, eltérő adottságú, más és más értékeket őrző, különböző tevékenységi hangsúlyokkal rendelkező nemzeti parkoknak sajátosságaiknak megfelelően kell megoldaniuk. Tevékenységük, eszközállományuk nem „univerzális", hanem szigorúan az adott területhez kötődik. Szakmai támogatásuk részben stratégiai jellegű minisztériumi, részben pedig háttérintézményi jelleget feltételező tudományos 363