Adamik Tamás: József Attila: Medáliák című ciklusának szerkezete - A Szent István Tudományos Akadémia Székfoglaló előadásai 9. (Budapest, 2006)

gombjának (203) fénye (203) fehérük (207) tó (209) szellő (210, 236) ring (214) köd (225) gomb (4,4) fény (8,4) tó (3,3; 6,3) szél (8,4) ring (9,7) köd (8,4) tejfehér, fehér (2,7; 12,4) Van azonban egy szó a Medáliákban, amelynek megjelenése nem indokolt, ha a ciklust önmagában nézzük: s ez a vers szó a következő sorban: virág volt ez a vers, almavirág (3,8). Ha azon­ban a Vojtina ars poeticájának viszonylatában szemléljük a vers szót, akkor már helyénvaló, mert Arany költeményében a vers kulcsszó; többször is szerepel: En már ezentúl ilyetén gyalog / Versen ... csak így pálcán lovagolok (57-58); Nem épen tisztes, de derék szabály, Versembe jól fér, s a mellett - talál (67-68) ; De bár egész, s örök - úgy puszta nyersen /Feladva, nem segít valód a versen (124-125); Idea: eszme. Nem szó, nem modor. / Azt hát fejezze ki vers, kép, szobor (244-245). Egyébként József Attila virág volt ez a vers kijelentése így szerepel Arany „Domokos napra" című költe­ményében: virág a költészet. Hasonlóképpen egyedülálló a Me­dáliákban „vashabú vödör" (7,1) kifejezés. Ennek is van megfe­lelője a Vojtina ars poeticájában: a „poshadt fazék" (4). Ugyanígy a Medáliák hétköznapi „kis kanász" (2,3) szókapcsolatának meg­felel a Vojtina ars poétikájában a „cipész-inas" (56). De ugyan­csak párhuzamba állítható József Attila „ónos" jelzője (4,3) Arany „ólomsúly" (149) főnevével. Talán nem véletlen az sem, hogy Arany versében is, József Attila versében is egyszer szere­pel egy-egy drágakő. Arany ezt írja: Mint egy smaragd tó bércek közt, olyan (209). József Attila pedig: Disznó, de akin jáspis a csülök (5,1). Első látásra a „smaragd" és a „jáspis" igen eltérőnek tű­nik. Azonban, ha jobban utánanézünk, akkor kiderül, hogy a legszebb és a leghatékonyabb jáspis zöld színű ugyanúgy, mint smaragd. Egyébként is az ókortól kezdve a középkoron át a költői hagyományban gyógyító erőt tulajdonítottak az drága­köveknek. A híres középkori költő, Marbodus Redonensis sze­26

Next