Adamik Tamás: Sanctissima Religio. Vallás- és irodalomtudományi tanulmányok (Budapest, 2012)
IV. Vallás a magyar irodalomban
462 IV. Vallás a magyar irodalomban Meg nem értésből, butaságból, dacból látszatszabadságot követelünk magunknak, ezt azonban később, amikor már okosabbak vagyunk, keservesen bánjuk: „Dacból se fogtam föl soha értelmét az anyai szónak. Majd árva lettem, mostoha s kiröhögtem az oktatómat. Ifjúságom, e zöld vadont szabadnak hittem és öröknek és most könnyezve hallgatom, a száraz ágak hogy zörögnek.” (Talán eltűnők hirtelen)* A fentiekből tehát nyilvánvaló, hogy a szabadság alapvető emberi szükséglet, de nehéz megvalósítani és megélni. Ám nyilvánvaló az is, hogy a szabadságra nevelni kell, mégpedig jó szóval. Nevelni azonban csak arra tudunk, amit ismerünk, aminek világosan látjuk jó és rossz oldalát, s ha azt is tudjuk, hogy gazdag jelentésmezőjéből mi valósítható meg és hogyan a társadalmi és az egyéni életben. Ebben azonban csak akkor láthatunk tisztán, ha saját korunk elméleti ismeretein és gyakorlatán kívül régmúlt idők elképzeléseivel és ezen elképzelések társadalmi megvalósíthatóságával is tisztában vagyunk. 2. A görögben először a szabad melléknév jelenik meg, majd a szabad ember, végül pedig a szabadság. A szabad ember az ókorban a közösség teljes jogú tagja, szemben az idegennel, a nem polgárral és a rabszolgával. A rabszolga ellentéte az úr, a szabad és a rabszolga nem ellentétei egymásnak, hanem a társadalmi jogállás két véglete, hangsúlyozza D. Nestle M. Pohlenzcel9 szemben.10 Ami a szabadot szabaddá teszi, az, hogy hazája, polgárjoga van, vagyis egy meghatározott közösség tagja. Szabadság és akaratszabadság között vannak érintkezések, mégis a szabadság az egész ókorban a politikai, jogi szférához tartozott, és nem vált tulajdonképpeni filozófiai és teológiai fogalommá, bár mindkettő igen korán előfordul a görög gondolkodásban. A spártaiak szabadságáról Hérodotosznál ezt találjuk: „Mert szabadok bár, de nem minden tekintetben szabadok, hiszen az ő uruk és parancsolójuk a törvény.”11 Aiszkhülosz Leláncolt Prométheuszában pedig ezt mondja az Erőszak: ' Uo. 442. * M. Pohlenz: Griechische Freiheit. Wesen und Werden eines Lebensideals. Heidelberg, 1955, 7. 10 Vö. D. Nesde: Freiheit. Reallexikon für Antike und Christentum, Band VIII, Stuttgart, 1972, 270. 11 Hérodotosz: A görög-perzsa háború (7,104). Fordította Muraközy Gyula. Európa, Budapet 1989, 497.