Adamik Tamás: Sanctissima Religio. Vallás- és irodalomtudományi tanulmányok (Budapest, 2012)
IV. Vallás a magyar irodalomban
A szabadság értelmezése az ókortól Rudolf Steinerig 469 Ahhoz, hogy igazán szabadok legyünk, lemondás szükséges és bölcsesség, amely az erkölcsi értékek bizonyos tudására irányul,31 ha ezt nem vesszük észre, szolgák maradunk, mondja Horatiusnak saját rabszolgája, amikor a Saturnaliák idején megkapja a szólás szabadságát: „S tedd csak az elmondottakhoz, mert van súlya: hívják bárha vicarius elnevezéssel, mint ti, ki szolgát szolgál, vagy társszolgának, neked én mi vagyok? Nem mások drótja cibál nyomorultul, mint a fabábut? Hogy ki szabad hát így? Csak a bölcs, ki magának ura, s kit nem rémít a szegénység és a halál, sem a börtön, fékezi ösztöneit, bátran megvetve a rangot, önkikében teljes egész, s gömbbé kerekül ki, síma színéről minden külső tárgy lecsuszamlik, és kire rátörvén megbénul a Sors.” (Szat. 2, 7, 78—88) (Fordította Horváth István Károly) Természetesen Horatius nem ért egyet a sztoikusok rideg és embertelen szabadságértelmezésével, de nem fogadja el vakon az epikureista elveket sem.32 Az idősödő Horatius azt tervezi, hogy felhagy a versírással, s azt keresi, kutatja, mi a jó és mi a szép. Horatius tehát észreveszi a szabadság dialektikus természetét, azaz a „szabadság és kötöttség paradox koegzisztenciáját.”33 Nem kötelezi el magát egyetlen filozófiai iskola mellett sem, mert azt akarja, hogy ő legyen úr a dolgokon, ne pedig a dolgok őrajta: „Felhagyok én hát verssel s minden játszadozással. Azt keresem, mi igaz, s mi a jó, s elmélyedek ebben, gyűjtöm s elraktározom azt, mit elővehetek majd. Ám ne keresd, ki vezet, s mely Lár oltalmaz eközben: egy mester tana sem köt s egyre sem esküszöm én fel. Merre a szél hajt, vendégként megyek átutazóban. Most sürgők s a közélet hullámába vetődöm, mint a valódi erény csatlósa, s hűszivü őre, majd az Aristippus-követőkhöz visszalopódzom, s én leszek úr csak a dolgokon, és nem rajtam a dolgok.” (Lev. 1,1, 10-19) (Fordította Horváth István Károly) 31 Vő. T. Viljamaa: Knowledge and moral values in the Satires of Horace. Annales Universitatis Turkuensis, В 187 (1989) 99-112. 3! Vö. P. Grimal: Recherche sur l’épicurisme d'Horace. Revues des Etudes Latines 71 (1993) 154-160. “ W. R. Johnson: Horace and the Dialectic of Freedom. Readings in Epistles I. Ithaca, London, Cornell UP 1993, 115-120; vő. T. Viljamaa: Gnomon 68 (1996) 719-720.