Adamik Tamás: Sanctissima Religio. Vallás- és irodalomtudományi tanulmányok (Budapest, 2012)
IV. Vallás a magyar irodalomban
A szabadság értelmezése az ókortól Rudolf Steinerig 461 mondhatánk görcsösen ragaszkodnak cselekvési szabadságukhoz. Mivel azonban a költők általában érzékenyebbek, mint az átlagember, és érzéseiket érthetőbben, átélhetőbben tudják megfogalmazni, tőlük idézek. Közülük is a legnagyobbtól, a legkorszerűbbtől, József Attilától: „Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk, de mi férfiak férfiak maradjunk és nők a nők - szabadok, kedvesek s mind ember, mert ez egyre kevesebb...” (Thomas Mann üdvözlése/ „Én túllépek e mai kocsmán, az értelemig és tovább! Szabad ésszel nem adom ocsmány módon a szolga ostobát.” (Ars poetica)* „Totyogjon, aki buksi medve, láncon - nekem ezt nem szabad! Költő vagyok - szólj ügyészedre, ki ne tépje a toliamat.” (Hazám)4 * 6 E három különböző versből idézett sorokból is egyértelmű, hogy a szabadság ellentmondásos: a szabadnak és a nem szabadnak egyaránt helye van benne. József Attila itt az érzelmek szintjén öntötte szavakba a szabadság kétarcúságát, de az értelmi szinten is világosan látta az igazi szabadság és a látszatszabadság közti különbséget. Az igazi szabadság nem korlátlan, rend kell hozzá, de a rend szigorúságát a szeretetnek, a megértésnek kell enyhítenie, elviselhetővé tennie: „Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat!” (Levegőt)7 4 József Attila verseit a következő kiadás alapján idézem: József Attilia, összes versei. Szépirodalmi, Budapest 1955, 466, !Uo. 417. ‘ Uo. 425. ’Uo. 401.