Alszeghy Zsolt - Brisits Frigyes - Sík Sándor: Magyar olvasókönyv a gimnázium és leánygimnázium II. osztálya számára - A Szent István-Társulat gimnáziumi tankönyvei (Budapest, 1939)
II. Képek a magyar történelemből
118 ben elhagyja s hajóra szállva Fehérvárra menjen. Királya fegyveres erejében bizakodva, Cilléi valósággal tombol örömében, s még mielőtt elindulnak, levelet küld cinkostársának, Brankovics Györgynek, a Hunyadi-ház második halálos ellenségének s olyan két labdát ígér neki ebben. Hunyadi László s öccse, Mátyás fejére célozva, aminővel szerb fejedelem még sohasem játszott. Az Úr 1456-ik évében, Mindszent havának 8-ik napján érkezik meg V. László király seregével Nándorfehérvárra, a mai Belgrád alá. Rozgonyi Rajnáld nyargal keresztül elsőnek a vár sáncárkára boruló csapóhídon át maroknyi lovashada élén. Nyomában a király s nagyobbára cseh, osztrák és német főurakból álló kísérete lép a várba, amelynek kapujában, a vár kulcsaival kezében, Hunyadi László üdvözli hódolattal uralkodóját. — Vedd át, felség, a vár kulcsait — mondja a magas Mátyás öccse nevében.—Atyánk hű vitézsége tartotta meg neked ezeket. Vedd át árván maradt fiai hűségének a zálogaként, amely arra késztet mindkettőnket, hogy az ő nyomdokain haladva tettekkel is kivívjuk kegyelmedet. Csak ellenségeink ármánya ne fosszon meg ettől, ne állja útját legjobb szándékunknak ! A királynak a szívéig hat a büszke szó, amely azonban épúgy, mint a daliás ifjú hűségesen rajta csüngő nyílt tekintete, tele van őszinteséggel, a minőben talpnyaló udvaroncai közepette még alig volt része. Kegyes szavakkal veszi át a kulcsokat Hunyadi Lászlótól, s a bizalmatlanság nyoma nélkül szívében lépi át a várkapu küszöbét. Cilléi szikár alakja, mint az árnyék, most is nyomában van urának. Gyanútlanul lép ő is a vár udvarába ; a kaján mosoly azonban, amellyel a fiatal Hunyadi szavait hallgatta, ajkára fagy, amidőn mögötte hirtelen megzördül a várkapu lánca, s ő észreveszi, hogy alig százfőnyi kíséretén kívül az egész királyi hadsereg kinnrekedt. — Miért nem ereszted be katonáimat ? — kérdezi Cilléi intésére remegő hangon a király. — Törvényeink nem engedik, hogy idegen zsoldosokat befogadjon a végvár — feleli őszintén Hunyadi László, egyben megnyugtatja királyát. 4. Cilléi azonban nem tud megnyugodni. Érzi, hogy kelepcébe jutott, s alig várja az alkalmat, hogy királyát a Hunyadiak ellen újból fölingerelje. Aludni sem tud, amidőn ennek az első napon az V. Lászlót környékező magyar urak miatt módját nem ejtheti,