Augusztin Imre: Nevelő kézimunka. Tanítóképző-intézeti növendékek, tanítók és szülők számára 1. rész (Budapest, 1904)

Bevezető sorok

BEVEZETŐ SOROK. Egyes kulturállamokban fölkarolták a kézimunkát, mert nagy gazdasági és szociális alapot, valamint mélyreható pedagógiai célokat tulajdonítanak a tanítás ezen ágának. Tanügyi kormányunk sok európai országot megelőzött azon intézkedésével, hogy úgy a tanítóképzők, mint a népiskolák számára kiadott új tantervekbe fölvette a pedagógia ezen szép jövővel kecseg­tető ágát is. Alulírott évek óta tanulmányozom e kérdést. Beutaztam Európa mindama országait, hol a nevelő-kézimunka egyik-másik ágát terv­szerűen űzik. A forrásnál szemléltem és tanultam. Tapasztaltam azt, hogy egyes országok csak egyes munkanemek iránt viseltetnek külö­nös előszeretettel s a követett úton nagyot is haladtak. Mindazonáltal vakon nem követhettem ezeket, mert szem előtt kellett tartanom a nevelő célokat és elütő viszonyainkat. Vigyáznom kellett, hogy a föl­vett munkák megfeleljenek a magyar gyermek testi erejének és érdekkörének. Ez nehéz munka volt, azért e tanmenet összeállításánál sok okos tanácsra és segítségre szorultam, azok tanácsára, kik hosszas idő óta foglalkoznak ezen munkanem gyakorlativá tételével. Nagy hálával tartozom elsősorban a Deutscher Verein für Knabenhandarbeit (Leipzig) volt igazgatójának, dr. Götzé-nek, aki megengedte, hogy ezen füzetem szerkesztésénél az egyesületi kiadványokat — mint a papiros­munka terén a legjobbakat — fölhasználhassam, és dr. Pabst-nak, a jelenlegi vezetőnek, ki tavaly ezen engedélyt megújította. Művem összeállításánál arra igyekeztem, hogy rendszeresen, hézagtalanul, a legelemibb dolgokból kiindulva, szigorú logikai úton haladjak könnyebbről nehezebbre, egyszerűről összetettre. Az első (jelen) füzetben fölvettem a papiros- és falemez-(karton-) munkákat, a második füzet az agyagmunkával foglalkozik, függelé­kül a gipszöntéssel és fémmunkákkal, a harmadik pedig a fa-1

Next