Augusztin Imre: Nevelő kézimunka. Tanítóképző-intézeti növendékek, tanítók és szülők számára 1. rész (Budapest, 1904)
A) Elméleti rész
6 Rousseau J. az eddigi érvekhez még a szociálist is csatolja; azt akarja, hogy a kézimunkát a felsőbb körök is tiszteljék. A tanítás intenzivebbé tétele céljából maga a tanuló készítse a fizikai eszközöket, mert «egy órai ily munkából többet tanul, mint egy napi magyarázatból». Rousseau elveit filantrópok valósították meg. Salzmann K. schnepfenthali növendékei sokat foglalkoztak papirosmunkákkal, kisebbszerü asztalosmunkákkal, esztergályozással, «először, hogy tevékenységi ösztönüket kielégítsék, másodszor, mert az ember természetének megfelelő s harmadszor, mert sok erőt és tehetséget gyakorol. Ki biztos affelől, hogy kezeit valamikor nem lesz kénytelen használni ?» Az első pedagógiai munkatanító Blasche Bernát Henrik. Jelszava volt: «Intellektuális képzés gyakorlati foglalkozások által». Heusinger János gyakorlati eszméit a «Die Familie Wertheim» című művében fejtegeti. Ö kétféle ismeretet különböztet meg : alap- és analóg (egymáshoz hasonló) ismereteket. Szerinte az alapismeretek háromfélék, aszerint, amint azokat szemlélés által, a kedélyvilágból és saját erőnkből nyerjük. Eddig csak az előbbi kettőre voltak tekintettel, az utóbbira nem... «Valamennyi ösztönnél erősebb a munkaösztön és a nevelés mégis elhanyagolja. Élénkíti, rendezi és fékezi a megismerési ösztönt. Jobban fejleszti a szépérzéket, mint a rajz.» A XVIII. század utolsó éveiben gyakorlati kísérletek is történtek. Kindermann Nándor kaplitzi plébános, később leitmeritzi püspök, kit a tanügy terén szerzett nagy érdemeiért «schulsteini» előnévvel nemesi rangra emeltek, állott e mozgalom élén. «Műhelyeket kellene létesíteni, melyek a tanulókat munkásságra ösztönözzék. A munkásság és iparszellem csak így válhatnék nemzetivé.» Pestalozzi főleg gazdasági okból pártolja a kézimunkát. De azért «azt akarom, hogy maga a munka nevelje a gyermekeket». Feilenberg hofwili iskolájában nemcsak földművelést, hanem egy-egy mesterséget is tanultak. Sailer János püspök, a «német Feneion» is kívánja a gyermekben létező összes erőknek összhangzatos kiképeztetését. Fröbel Frigyes a tanítás középpontjává teszi a kézimunkát. «Az ember munkára született, nem szemlélésre.» Herbart Frigyes azért akarja a kézimunkát, hogy ez a többi tantárgynak segítségül szolgáljon ; továbbá a fegyelem és jellemképzés szempontjából.