Bándi Gyula: Környezetjog (Budapest, 2014)
XX. A környezetjog egyes szabályozási területei
442 XX. A KÖRNYEZETJOG EGYES SZABÁLYOZÁSI TERÜLETEI Egyes esetekben lehetséges kártalanítást kérni, de általában az ingatlan tulajdonosa maga viseli a kárt. Az EU-szabályozás élőhelyek védelmére vonatkozó követelményei rendszerébe is, illetve a gazdasági szabályozók körébe is illeszkedik az érzékeny természeti területek kijelölésének előírása. Érzékeny természeti terület az ország mezőgazdasági hasznosítású térségeiben jelölhető ki. A létrehozott érzékeny természeti terület földrészletein folytatott természetkímélő gazdálkodáshoz a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program végrehajtása érdekében az agrárgazdasági célok költségvetési támogatásáról szóló külön jogszabály szerint támogatás vehető igénybe. Jogsértő magatartás esetén a legáltalánosabb felelősségi jogkövetkezmény a természetvédelmi bírság. A természetvédelmi bírságot a felügyelőség, helyi jelentőségű védett természeti terület esetében pedig a jegyző szabja ki. 5. VÍZGAZDÁLKODÁS, VÍZVÉDELEM A vízgazdálkodás terén az EU-szabályok az utóbbi években egyre inkább tartalmaznak alapvető iránymutatásokat, amelyek főleg a tervezés, a vízgazdálkodás megfelelő általános kérdései területén mozognak, de ez a kérdéskör jobbára hazai sajátosságokat hordoz. A vízminőség-védelem azonban már teljes egészében uniós jogi alapokon áll. A vízvédelem tárgykörét hazánkban a környezetvédelmi törvény és a vízgazdálkodásról szóló törvény404 hasonlóan fogalmazza meg. A környezetvédelmi törvény szerint a víz védelme kiterjed a felszíni és felszín alatti vizekre, azok készleteire, minőségére és mennyiségére, a felszíni vizek medrére és partjára, a víztartó képződményekre és azok fedőrétegeire, valamint a vízzel kapcsolatosan - jogszabályban vagy hatósági határozatban - kijelölt megkülönböztetett védelem alatt álló (védett) területekre. A vízügyi törvény persze szélesebben fogalmaz, ide sorolja a felszín alatti és a felszíni vizeket, a létesítményeket, a tevékenységeket - mindkét esetben amelyek a vizek lefolyási és áramlási viszonyait, mennyiségét, minőségét, medrét, partját vagy a felszín alatti vizek víztartó képződményeit befolyásolják vagy megváltoztathatják a vizek hasznosítását, a mérések, adatok gyűjtése kérdéseit, illetve a vízkárok elleni védelemre és védekezésre. A a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény értelmében az állam kizárólagos tulajdonába tartoznak elsősorban • a felszín alatti vizek, a felszín alatti vizek természetes víztartó képződményei, a folyóvíz és természetes tavak elhagyott medre és a folyóvízben, természetes tavakban újonnan keletkezett sziget, valamint a törvény 1. mellékletében meghatározott folyóvizek, holtágak, mellékágak, természetes tavak és ezek medre (pl. a Balaton (a Kis- Balaton Vízvédelmi Rendszerrel együtt), a Velencei-tó, a Fertő-tó és a Hévízi-tó); • az ugyancsak az 1. mellékletben meghatározott csatornák, tározók, árvízvédelmi fővédvonalak és egyéb vízi létesítmények, valamint az állami tulajdonban álló vízi közművek. 404 1995. évi LVII.tv.