Bánhegyi Jób (összeáll.): Harsányi Lajos válogatott költeményei (Budapest, 1935)

Bánhegyi Jób: Harsányi Lajos

HARSÁNYI LAJOS Az, újabb magyar költészet egyik területén, a katolikus lírában tartalmi és formai újító. A szimbolizmus úttörője és egyúttal legkiválóbb magyar képviselője. Újítása a maga területén nem áldozott fel semmit a régi értékekből, hanem szerencsésen megvalósította a hagyomány és a modernség szintézisét. Költé­szete a vallásos miszticizmus erőforrásaiból táplálkozik. A meta­fizika világát minden magyar előzőjénél gazdagabban vonja a lírai ihlet körébe. Szimbolizmusában új fénnyel és csodálatos színpompával elevenül meg a katolikus liturgia dús jelkép­­rendszere és harmonikusan olvad össze azokkal a sajátosan magyar képelemekkel, melyeket a költő a dunántúli magyar falvak és tájak világából hozott. Szemléletmódja vizionárius természetű. Valóságos «látó»-müvész, aki a legelvontabb fogal­makat és eszméket is képekben, szimbólumokban, festőién és plasztikusan tudja érzékeltetni. A magyar lírának egyik legnagyobb koloristája. Szín­fantáziája a magyar tájak színeiből éppen úgy táplálkozik, mint a katolikus liturgia ősi szín- és fénypompájából. A táj­­impresszionizmusnak Babits mellett legkiválóbb művelője. Lelkületének individualista és arisztokratikus alaptermészete fejlődésének újabb állomásán a kollektív irányú életérzés felé hajlik, kifejezésmódjában a romantikus szimbolizmustól a klasszicizmusig jut el, legújabban pedig a lírai szimultanizmus legmodernebb eszközével gazdagítja formakészletét. Költésze­tének uralkodó motívumai a vallás, papi hivatás, természet, hazafiság, legitimista gondolat, szocializmus és általános emberi érzések. A költői élet- és jellemképnek hivatott mestere. A Hany­­ságot és a Fertő vidékét, a nádasok poézisét ő fedezte fel a magyar leíró költészet számára. 1 3

Next