Bánrévy Gábor: A nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga (Budapest, 2016)
1. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának tartaalma
1.1. Tárgyunk rövid elméleti megalapozása 1.2. A tárgyalt jogterület tagolása 1.1. TÁRGYUNK RÖVID ELMÉLETI MEGALAPOZÁSA A Bevezetőben - nagyon röviden - már utaltam rá, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga, mint önálló stúdium, több mint 30 esztendeje jelent meg a magyarjogtudomány palettáján. Harminc év még a mai, felgyorsult tempójú változások korában is nagyon rövid idő ahhoz, hogy egy éppen-csak-felismert jelenségre komoly tudományos igényű diszciplína épüljön. De ha már maga a jelenség „él és hat”1, kötelességünk legalább megkísérelni a jelenség lényegének, alapjainak és okainak a feltárását. Kezdjük magának a „jelenség” lényegének a vizsgálatával. Ismeretes, hogy a nemzetközi magánjog fogalmának a pontosítása vezetett oda, hogy a kollíziós jogról leválasztott, de ugyancsak a nemzetközi magánjogi tényállásoknak - bár más úton és eltérő módszerrel történő - rendezésére szolgáló, rendkívül összetett joganyag került „nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga” elnevezéssel1 2 kikülönítésre. A nemzetközi magánjog - vagy még pontosabb elnevezéssel: nemzetközi kollíziós magánjog3 - jogelméletileg önálló jogág, mivel mind az általa szabályozott életviszonyokra, mind pedig a szabályozás módszerére az egyneműség a jellemző. A legelső ok tehát, ami miatt a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga nem tekinthető a nemzetközi magánjog részének, az a jellegzetessége, hogy az ide sorolható joganyagban nem érvényesül valamiféle egységes, egynemű szabályozási módszer. A nemzetközi (kollíziós) magánjog tehát a jogrendszeren belül önálló jogágat képez. Azt a jogterületet viszont, amelyet ma nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának nevezünk, éppen a sokszínűség, a különböző jogágakhoz tartozó szabályok komplexitása jellemzi. Nemcsak a szabályozás módszere nem tekinthető egyneműnek, hanem az ide sorolható jogszabályok tartalmilag is rendkívül sokfajták. 1 Lásd 16. oldalon az 5. sz. lábjegyzetet. 2 Ez az elnevezés - bár kétségkívül kissé hosszú és bonyolultnak is tűnik - a legátfogóbb jellegű, ráadásul mindazok az egyéb elnevezési próbálkozások, amelyekkel találkozhattunk, valamilyen okból nem alkalmasak ennek a „komplex jogterület”-nek mind elvileg, mind gyakorlatilag helyes megjelölésére (mint pl. nemzetközi gazdasági jog, nemzetközi kereskedelmi jog, külkereskedelmi jog, transznacionális polgári jog stb.). 3 Lásd pl. 15. oldalon a 3. sz. lábjegyzetben említett könyveket. 17 1. A NEMZETKÖZI GAZDASÁGI KAPCSOLATOK JOGÁNAK TARTALMA