Baritz Sarolta Laura - Fülep Dániel (szerk.): Tanulmánygyűjtemény a környezettudatos gondolkodásához - „...Hogy művelje és őrizze meg” (Budapest, 2008)
Harsányi Pál Ottó: Tájékozódás az ökofilozófiai irányzatok sokaságában és a keresztény környezetetika kulcspontjai
Harsányi Pál Ottó OFM TÁJÉKOZÓDÁS AZ ÖKOFILOZÓFIAI IRÁNYZATOK SOKASÁGÁBAN ÉS A KERESZTÉNY KÖRNYEZETETIKA KULCSPONTJAI Az erkölcsteológiai elemzés számára igencsak kockázatos vállalkozás olyan kérdésekben állást foglalni, melyek komoly szakismeretet igényelnek a nem filozófiai és teológiai jellegű tudományok területén is. Ezek a kérdések általában azonnal alkalmazható technikai jellegű megoldásokat igényelnek a kérdést feltevők részéről. Kockázatos vállalkozás, mert könnyen az a benyomás alakulhat ki az olvasóban, hogy javarészt haszontalan ismétléseket és szépen hangzó retorikus megfogalmazásokat hall. A retorikus jelző használata sokszor hamis azok részéről, akik nem szoktak hozzá ahhoz, hogy technikai és természettudományos jellegű kérdéseket az etikai értékrend fényében is megvizsgáljanak, valamint, hogy túllépjenek a puszta tények konstatálásánál, és megnyíljanak a jelenségek és a különböző értékek megértése és befogadása felé. A retorika mint értékítélet azonban sokszor jogos, amikor az erkölcsteológus vagy filozófus ahelyett, hogy az értékek közötti párbeszédet, a konfliktushelyzetek feloldását segítené, igyekszik a nehezebb, gyakorlati jellegű problémákat elkendőzni, és az általános buzdítások szintjén elméleti jellegű, gyakorlatilag nem megvalósítható megoldásokat javasolni. Az 1962-ben kezdődött II. Vatikáni Zsinat a természeti környezettel szembeni felelősséget még a Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúcióban sem tárgyalja kifejezetten, mely az embernek a világban elfoglalt helyével, szerepével foglalkozik1. 1967-ben Lynn White, a chicagói szociológiai iskola tagja, egy azóta híressé vált cikkében használta először az ökológiai krízis fogalmát, az iparilag fejlett társadalmakban megfigyelhető ember és környezete közötti egyensúly megbomlásának jellemzésére1 2. White a kereszténység nyu-1 A zsinati dokumentum későbbi, ökoteológiai szempontú elemzéséhez lásd: M. Faggioni, L'uomo e ancora signore dei creato? Tracce di etica ambientale in Gaudium et spes, Antonianum 70 (1995) 429-472; M. Conti, L’uomo e la sua attivitá secondo la Gaudium et spes alia luce dei Nuovo Testamento, Antonianum 70 (1995) 367^100. 2 Vö. L. White, The Historical Roots of Our Ecological Crisis, Science 155 (1967) 1203- 1207; Ibid., in V. Grounds, Ecology and Life. Accepting our Environmental Responsibility, Word Book Publisher, Texas 1988, 125-137. Lásd továbbá: E. Whitney, Lynn White, Ecotheology, and History, Environmental Ethics [EE] 15 (1993) 151-169. 16