Bartha József: A Toldi-monda. Irodalomtörténeti tanulmány - A Szent István Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályának felolvasó üléseiből (Budapest, 1899)
4 A TOLDI-MONDA. Az újabb irodalomtörténetirók szintén nagyon tartózkodóig,1) vagy éppen egyoldalúan nyilatkoznak a monda eredetéről. A Toldi-monda kérdését csak úgy oldhatjuk meg kielégítően, ha lehetőleg minden reá vonatkozó anyagot összegyűjtünk s ezt, az eddigi vélemények tekintetbe vételével, elfogulatlanul feldolgozzuk. Jelen munkámban éppen azt tűztem ki magamnak feladatul, hogy a mondánkról eddig nyilvánított véleményeket megvitassam és a már felhordott s némileg talán még itt is szaporítandó új adatok alapján megállapítsam, milyen viszony van a történet és a monda Toldija között, s hogy tehát ez utóbbi a történelemből került-e népünk ajakára, vagy talán valamely más forrásból kaptuk. E három kérdés megvitatása s — ha lehet — eldöntése képezi jelen tanulmányom tárgyát és feladatát. Végül pedig a teljesség kedvéért rövid áttekintést szándékozom nyújtani azon költői munkákról, amelyekhez a tárgyat részben vagy egészben a Toldi-monda szolgáltatta. I. Vélemények a monda eredetéről. A Toldi-monda eredetéről Toldy Ferencz nyilvánított legelőször véleményt. Toldi Miklós történetét ugyan már régebbi Íróink is emlegetik,2) de keletkezéséről nem nyújtanak semmi határozott felvilágosítást. Meg vannak x) Beöthy Zs. Képes magyar irodalomtört. I. 222. 1. 2) Bél Mátyás, Notitia Hungáriáé Novae Historico-Geographica, Viennae 1737. III. 442. 1. — Bod Péter, Magyar Athenas, 1766. 120 1. (1574-ből említi Ilosvai művét Toldiról.) — Dugonics András, Jeles történetek, I. k. bevez,, 26., 157. 1. és több helyütt is a jegyzetekben.