Bartha József: A Toldi-monda. Irodalomtörténeti tanulmány - A Szent István Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályának felolvasó üléseiből (Budapest, 1899)
A TOLDI-MONDA. 5 róla győződve mindnyájan, hogy Toldi Miklós valóságos élő személy volt, akinek csodás erejét mindenki ismerte s vitézi tetteit a nép országszerte dalokba foglalta. Az természetesen eszükbe sem jutott, hogy a monda eredetiségében kételkedjenek. Toldy Ferencz így nyilatkozik e monda eredetéről: >A világi költészet negyedik rovatát a regényes Veszélyek teszik. Ilyen a Toldi Miklós mondája (is), mely sokkal bensőbben van a magyar népköltészettel összeszőve, és sokkal jelentősebb, hogysem puszta megérintésével beérjük. Toldi Miklós korát illetőleg, Ilosvai szerint, ki e mondát a XVI. században dolgozta ki, Toldi Miklós Róbert Károly és Lajos királyok alatt élt volna; Rádai Pál idejében, ki 1677-ben született s a Toldi-mondát fészkében, Nógrádban, ismerte, a hős Mátyás király korába volt áttéve s ennek hősei közé iktatva; így ismerte Dugonics is a múlt században. A história ez érdekes alakról mélyen hallgat. En abban egy, a magyar őskorból, vagy éppen eleink mythosából fenmaradt töredéket vélek felismerni, melyben az a Toldi, kire utóbb a »Miklós« keresztyén név tapadóit, a testi erő és ügyesség, a bátorság és szívbeli derékség képviselője volt, körülbelül mint a helléneknél (Herakles), phoenicziaiaknál, indoknál stb. is tiszteltettek ily magán-életi-hősök, kikkel jellemben a mi Toldink meglepőleg egyezik. E monda aztán a nép emlékezetében századról századra hol csonkult, hol bővült, sőt a változott hitnézettel maga is átalakult, s hova-tovább újabb s újabb korba tétetett.«1) Ilosvai e mondát Toldy Ferencz szerint azon alakjában állította össze, amelyet az Anjouk korában vett fel. Később azonban, midőn Mátyás fényes ural’) Toldy Ferencz. A magyar költészet Zrínyiig, 1845. I. 98—99. 1.