Bíró Bence et al. (szerk.): A magyar múltat kutatni, írni és láttatni - ez által szolgálni a hazát. Tisztelgő kötet J. Újváry Zsuzsanna 25. pázmányos oktatói éve előtt (Budapest, 2020)

Törtei Renáta: Egy spanyol pápai legátus története. Don Juan de Carvajal bíboros életútja, szerepe és tevékenysége a magyar történetelem viharos éveiben (1455 - 1462)

A Hunyadiak korában két igen neves legátus segítette tudásával és mun­kájával a török elleni harcban hazánkat: Giuliano Cesarini (1444 - Várnai csata idején) és Juan de Carvajal (1456 - Nándorfehérvár ostromakor). A ku­tatás alapját a Fraknói Vilmos által írt és 1889-ben kiadott Carvajal János bíbornok magyarországi követségei: 1448-1461, valamint Fraknói egy má­sik munkája, a Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római Szent-Székkel című műve adta, mely 120 év elteltével talán kiegészítésre, változtatásra, de mindenképpen újrafeldolgozásra várt. Feltehetően a leg­újabb kutatásnak számít ebben a témában az a spanyol nyelvű monográfia, melyet Lino Gómez Canedo történész írt 1947-ben Don Juan de Carvajal: un espahol al servicio de la Santa Sede: cardenal de Sant’Angelo legado en Alemania у Hungría: 13997-1469 címmel, mely magyarul nem jelent meg. Ez a vaskos kötet olyan forrásokat tartalmaz, melyeket Fraknói nem említ munkáiban, illetve ha mégis, akkor csak töredékeket idéz feltehetően ezen források valamelyikéből. Sajnálatos módon Fraknói munkáiban néhol hiá­nyosak a lábjegyzetekben és a mellékletekben szereplő információk, vagy említhetném azt a gyakran előforduló problémát, hogy egyes hivatkozások meg sem jelennek, nem szerepelnek sem jegyzetként, sem pedig melléklet­ként. mely igen nagy bizonytalanságot okozhat a mű olvasásakor vagy egyes részeinek értelmezésében.2 A spanyol monográfia sem tökéletes forrásközlő munka, hiszen az általa közzétett, újnak tűnő forrásanyag felhasználásakor számtalan filológiai problémával kell szembesülnie a kutatónak. Az említett kiadás nem vállal­kozik a közölt források értelmezésére, olykor csak függelékként hozza azo­kat. Ezeken belül maga az író is gyakran tesz megjegyzéseket arra vonatko­zólag, hogy a források átiratakor felmerülő olvasási gondokat nem sikerült kiküszöbölnie, így e levelek és értekezések, melynek többsége a Vatikáni Titkos Levéltárból származik, ebből adódóan nehezen olvashatóak és értel­mezhetőek. A már közel tíz éve megjelent monográfia, mely egy cseh kutató tollából született, a középkor végi pápai legátusok és nunciusok közép-euró­pai tevékenységét mutatja be.3 Antonín Kalous a vonatkozó teljes magyar TÖRTEI RENÁTA 2 Erre kíván rámutatni Boronkai Iván is Vitéz János első követi beszédei című munká­jában. http://epa.oszk.hu/00000/00001/00276/pdf/itk00001_1972_02_212-226.pdf (a letöltés időpontja: 2019. 12. 18.). 3 Plenitudo potestatis in partibus? Papezstí legáti a nunciové ve strední Evropé na konci stredovéku (1450-1526) (Brno: Matice moravská, 2010). A szerző a pápai diplomácia oszmá­nokkal szembeni korabeli törekvéseit egy külön tanulmányban tárgyalta: Uő „Purpur a Turci. Papezstí legáti a krízové vypravy v druhé poloviné 15. století”, Deiiny a soucasnost 33, c. 10, ríjen (2011), 40-43. 48

Next