Bíró Bence et al. (szerk.): A magyar múltat kutatni, írni és láttatni - ez által szolgálni a hazát. Tisztelgő kötet J. Újváry Zsuzsanna 25. pázmányos oktatói éve előtt (Budapest, 2020)

Törtei Renáta: Egy spanyol pápai legátus története. Don Juan de Carvajal bíboros életútja, szerepe és tevékenysége a magyar történetelem viharos éveiben (1455 - 1462)

TÖRTEI RENÁTA országi követségei című munkájában szeptember 8-át, ellenben egy másik művében szeptember 18-át említi dátumként." Ez az ellentmondás termé­szetesen tulajdonítható nyomdahibának, ám ez mindenféleképpen félreveze­tő lehet az olvasó számára. Miközben a pápa Carvajal bíborost útra bocsátotta és megbízta a keresz­tes sereg összegyűjtésével, hazánkban már tevékenykedett Kapisztrán János (1386-1456. október 23.) ferences szerzetes, akit még V. Miklós pápa kül­dött, hogy a husziták és a törökök ellen keresztes háborúra buzdítson. Ka­pisztrán 1455 tavaszán érkezik Győrbe azért, hogy szenvedélyes szónoklato­kat tartson és felhívja a figyelmet az oszmán fenyegetésre. Carvajal bíborost még e hónap közepéig az egyházfő különböző instrukciókkal látja el a legá­­ciót illetően. Mivel Carvajal bíboros a Magyarországra tartó útja során elég sok időt töltött el Bécsben, volt ideje levelezéseket folytatni többek között Kapisztránnal is. Erről a levelezésről azonban egyelőre csak Lino Gómez könyvéből értesülhetünk. Ezzel a levelezéssel van némi bizonytalanság, mi­vel a leveleket, amelyeket Carvajal írt, Kapisztrán nem tudta kézhez kapni azonnal, mert a tél folyamán Erdélyben tartózkodott. Mikor azonban értesült az első legátusi levélről, igyekezett mielőbb felérni Budára, ahol a követ­kező írás már utolérte. Mindkettőre rögtön válaszolt, ám a spanyol szerző L. Waddingra hivatkozva február 3-i keltezésről számol be,11 12 13 ezzel szemben Chiapini már február 19-ei keltezést említ.14 Feltételezhetően bármelyik dá­tumot is nézzük, kétségeket ébreszt bennünk, hogy egyáltalán kézhez kapta­­e Carvajal a neki intézett válaszleveleket, hiszen a bíboros február 6-án már maga is Budán tartózkodott. Itt rögtön megkezdte az egyeztetéseket a ke­resztes had felállítására, de április 7-én vészjósló hírek érkeztek Budára: a török sereg Nándorfehérvárat fenyegeti és a hatalmas had élén maga a szul­tán menetel. A fenyegető hírek hallatán Carvajal bíboros megduplázta erő­feszítéseit, és igyekezett mielőbb tájékoztatni a Szentatyát, ugyanakkor segítséget kérni tőle és a keresztény uralkodóktól. Carvajal bíboros nem tét­lenkedett, noha az ő és Kapisztrán János buzdító szavainak ereje korántsem lehetett elég egy megfelelő keresztes had összehívásához. A nehezen össze­szedett, csekély számú keresztes sereggel a legátus egészen Szegedig ment, 11 Fraknói Vilmos, Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római Szent- Székkel. II (1418-1526) (Budapest: Szent István Társulat, 1902), 95. 12 Lino Gómez, Don Juan de Carvajal: un espafiol al servicio de la Santa Sede: cardenal de Sant'Angelo legado en Alemania у Hungría: 13997-1469 (Madrid, 1947), 158-159. (re­mélhetőleg később sikerül meglelni az eredeti latin változatot is). 13 GÓMEZ,Don Juan de Carvajal..., 158-159., hivatkozik L. Waddingra, XII, 373-374. 14 Gómez,Don Juan de Carvajal..., 158-159., hivatkozással Chiapini, Reliquie, 213. 52

Next