Bódiss Jusztin: A kereszténység legrégibb nyomai a római íróknál (Budapest, 1914)
I.
y£>*/, A kereszténység legrégibb nyomai a római Íróknál. Adalék Tacitus és ifjabb Plinius értelmezéséhez. I. Még tanárjelölt koromban mondotta egyik professzorom, hogy az én toliamból óhajtaná olvasni a Krisztusra vonatkozó pogány tanúskodásokat. Akkor egész más irányban lévén elfoglalva, nem ígérhettem meg, hogy hamarosan kidolgozom ezt az érdekes thémát; de azért folyton figyelemmel kisértem a reá vonatkozó kutatásokat s az egész irodalmat és a mikor csak találtam valami adatot vagy utalást e körből, föl-följegyezgettem s a mennyire csak tehettem, az idevágó műveket1 is megszereztem magamnak. Azt hittem sokáig, hogy tán valami új adatot is sikerül tárgyunkról fölfedeznem, de ép az ellenkező történt velem. A miket régi legendás könyvekben olvastam s fiatalos hiszékenységgel azonnal kész igazságoknak vettem, azok lassankint a kritika rostáján egytöl-egyig hamis dolgoknak, ú. n. apokryphus adatoknakr azaz bizonytalan s kétes eredetű elbeszéléseknek, sőt czélzatos megtévesztésre készült koholmányoknak bizonyultak előttem. Némely koholt adatoknak pedig egyáltalán nem jutottam nyomára a legszorgosabb utánjárással sem. így voltam pl. jó ideig a prédikácziós könyvek néhány idézetével, a melyek persze a forrás megnevezése nélkül szoktak egyik könyvből a másikba átiródni, teszem a melyet Károly Gy. Hugó prém. professzornak 1 A régibb műveket mellőzve, mert a nagyobb egyháztörténelmek (Heíele stb.) úgyis közük őket, csak a főbbeket soroljuk fel: Diefenbach, Christus u. Christentum, Mainz, Kirchheim, 1877. — Seitz, Christus-Zeugnisse, Köln,. Bachem. — Linck, De antiquissimis veterum, quae ad Jesum Nazarenum spectant, testimoniis, Gieszen, 1913, Töpelmann. — Aufhauser, Antike Jesus- Zeugnisse (a Lietzmann-féle szövegtáblák közt, 1913, 126. szám. Ezeken kívül tömérdek czikk a folyóiratokban és iskolai értesítőkben. Nálunk röviden Aubermann egyháztört. segédkönyvében. Budapest, 1911. й1Г ТЩ//7Ч v 7>s У 1