Bumüller János: Világtörténet 1. (Budapest, 1884)
Bevezetés
BEVEZETÉS. Fogalma és föladata a történelemnek. 1 örténelem a ,t ö r t é n t‘ igétől jő , s nyelvünkén annak, a mi történt, előadását jelenti. Tehát a történelem igen különnemű lehet, mennyiben sokfélék a világi események. Ekönyvben történelem alatt az átalános, vagy világtörténetet értjük; mi azon események előadása, mellyek következményeiknél fogva az emberi nemzetre nézve nevezetesek lettek. Illyen események részint természetiek , például: vizáradások , földrengések, vulkáni kitörések stb., részint a népeknek, vagy egyes embereknek tettei és szenvedései, péld. háborúk, zendülések , az államszervezetek és törvények változásai, különféle találmányok, mellyek által az ember szolgálatára készti a természetet, önszellemének magasb röptét ad, életét kellemesiti, és biztosítja, vagy nemét és annak munkáit föl is dúlja. De ki számlálhatná el azon balesetek sorát, mellyek az emberi-nemet sújtották, az árvizeket, vészkórokat, és éhségéveket ? és ki birná elmondani végtelen sorait amaz erőszaknak , mellyet az emberek önnemökön elkövettek; a háborúkat, csaták- és zendüléseket, az ellenség dühe által lángba borult városokat , az elpusztult térségeket, a rabigába hajtott emberek millióit? Jó és szép is bőven fordul ugyan elő, de a rossz mélyebben ül az emlékezetben; valamint hogy a zivataros napokra könnyebben emlékezünk, mint a derültekre: — azért mindezen események- és tettekből a nyomósbakat emeljük ki, s különösen azon népek- és emberekről szólunk, kik lényegesen eszközlék e fokoni állásunkat, mellyről most a m u 11- és j ö v őb e pillantunk. És miért olvassuk a történelmet? Van-e ember, ki sokszor az övéire , azok örömei- , s fájdalmaira nem gondolna ; ki feledni tudná a tőlök vett jót, az általuk neki hagyott örökséget ? Már pedig az emberek mind rokonaink, kik évezredek Világtörténet. I. j