Cséplő István: Utmutatás ifjúsági egyesületek alakítására és vezetésére (Budapest, 1923)

4 igyekeznék a falusi ifjúságot minél előbb egy' tekbe tömöríteni, szervezni, hogy megmentse a n gyár jövőnek. Meggyőződésem, hogy sokan akarnak mostanság a hazának és magyar fajvédelemnek használni ezen a téren, épen azért a Szent-István-Társulat nemes szándéka szerint afféle úti kalauzt adok az alábbiak­ban a vezetésre hivatottak kezébe. A megalakulás így történhetnék: A plébános vagy a lelkészkedő papság valamelyik tagja hívjon meg magához néhány megbízható, ko­molyabb ifjút. Fejtse ki röviden előttük a megalakí­tandó egyesület áldásos oldalát. Ha a fiatalság lelke­sen fogadja az eszmét, igyekezzék a község tekinté­lyesebb értelmi vezetőit (jegyző, tanító, földesúr, gaz­dák, iskolaszéki tagok stb.) is megnyerni a szervező munkára. Ugyanekkor jelentse be egyesület-alapító szándékát püspökének és csak a helybenhagyó válasz után fogjon érdemleges munkához. Elsőben is szöve­­gezze meg az alapszabályokat. Az alapszabályokban világosan ki kell fejezni:* 1. Mi az egyesület neve, célja, feladata? 2. Az egyesület védnöke, elöljárósága s ügyköre. 3. Kik lehetnek tagjai; mennyi díjat fizetnek? 4. Az egyesületbe való felvétel és kizárás módozatai. 5. A tagok jogai és kötelességei. 6. A közgyűlés és választmányi gyűlés hatásköre. 7. Az ezen gyűléseken vezetendő jegyzőkönyvek mikénti hitelesítése. 8. Kik és mennyi időre választják az egyesület képviselőit? 9. A vagyonkezelés módozatai és felelősége. 10. Az egyesület feloszlatása. * Erdősi Károly: Szociális vezérkönyv. 286—297. 1

Next