Csőgl János: Tedd magad igaz emberré. Életünk problémái a mai irodalom tükrében (Budapest, 1988)
Életünk problémái a mai irodalom tükrében
Most akár a történelem Európa két zugába szétzavarhat, megszerethetsz másik fiút, aki téged így akarhat. Szerelmesem, mint én veled, evezhettek föl a víznek Csak az Istent, szerelmesem, az én szép nagy Istenemet megőrizzed. Modern Énekek éneke. Nem tesz úgy, mintha a szerelemben nem lenne szerepe a testnek, a vérnek, az idegeknek, az ösztönöknek. Sőt, a testet nem képzeli éterinek, szerelmese külsejét sem idealizálja, alapos bizonyság erre a vers maga. Nem ír „szépeket” a leányról, tehát nem lehet „szóvirágnak” minősíteni azt sem, amit saját érzéseiről ír. Ebben a költeményben minden egészen reális és realista. Szószerint igaz tehát, hogy az egés% embert átfogó szerelem nem lealjasít, inkább fölemel, a tisztaság érzésével tölt el, Istennel találkoztat. Itt utalok az előbbi megállapításra: József Attila mindig igazat mond. Érezzük ezt itt is. Ez az ifjú úgy érzi, tiszta marad akkor is, amikor a házasság előtt így szól: ... mi már egymást úgy kívánjuk, úgy szeretjük, hogy ruhánkat, szemérmünket, alig vettük, már levetjük. A keresztény felfogás szerint a házasság előtt helytelen nemi életet élni. Ezzel szemben a mai emberek nagy többsége úgy tartja, nincs abban semmi rossz - ha valóban szeretik egymást. Úgy látszik, József Attila is ezen a véleményen volt. Sőt kimondja, a szerelmi vonzódásban Isten jön felé. Kezdjük azzal, hogy a Költő nem „mond ki” semmit, 272