Csőgl János: Tedd magad igaz emberré. Életünk problémái a mai irodalom tükrében (Budapest, 1988)
Életünk problémái a mai irodalom tükrében
semmi kedvük sincsen továbbmenni. Ti boldogtalanok, nem egyedül vagytok előttetek egy ember ment el s utánatok is jön egy ember. (József Attila: Tanítások 6.) Könnyű és olcsó fennkölt dolgokat írni, mondani, sőt gondolni a szenvedésről, amely felemel, megtisztít, sőt megdicsőít. Ezeket a hatásait valóban tapasztalhatjuk de rendszerint csak utólag. A sok átélt megpróbáltatás után már érzi az ember, hogy valamiképpen több, értékesebb, tisztább, bölcsebb, megértőbb, alázatosabb lett, tehát közelebb került Istenhez. A szenvedés mostja azonban rendszerint reménytelenség, kiúttalanság, gyötrődés, hánykolódás. így volt ezzel maga az Úr is azon a vérverejtékes éjszakán. Csak a giccses képek ábrázolják őt olyan szelíden nyugodtnak, amint térdel a holdvilágban. József Attila tudta mindezt a szenvedésről, mégis vallotta, hogy a jelenben pocsolyának, iszapos gödörnek érzett szenvedés idővel mégis megtisztít. Amint megtisztul a sáros bakancs is, amikor pedig iszapos, zavaros tócsában öblögetjük. Szentek mindazok, akik reszketnek a vizek iszapjától és mégis, mégis tisztátalanul semmi kedvük sincsen továbbmenni. Ók az istenszeretet hősei. Mert aki a szenvedés sötét éj szakájában arra tud gondolni, hogy Isten iránt érzet szerétéiből most tisztul meg, az igazi hős. Minden szerete próbája és hitelesítője: olyat tenni, olyat magunkra venni, amitől borzadunk, ami nem esik jól. Aki a szeretetbe ka-348