Debreczeni János: Szentek élete. 5. rész (Budapest, 1878)
Kisasszony hava
KISASSZONY HAVA. (Augusztus.) Augusztus 1. Szent ^éter bilincsei. KÖZNYELVEN: ^ Vasas szent Péter. J ,-ent Péter bilincsei emlékének van szentelve a mai nap. A kath. anyaszentegyház kegyelettel s örömmel emlékezik meg Krisztus földi helytartójának , az apostolok fejedelmének megszabadulásáról s megdicsőült bilincseiről; mert azokban biztos zálogát tekinti és birja azon bilincsek lehullásának is, melyek az apostol-fejedelemtől napjainkig mindenha oly bő osztályrészül jutottak Krisztus helytartójának és egyháza főpásztorainak, sőt, mondhatni, az egész egyháztestnek. A mai nap ünnepelt esemény az „Apostolok Cselekedetei“ könyvének 12- dik részében ekkép vagyon leirva : „Azon időben pedig Herődes király kinyujtá kezeit, hogy megsanyargasson némelyeket az anyaszentegyházból. így Jakabot, János bátyját megöleté karddal. Látván pedig, hogy ez tetszik a zsidóknak, eltökélé, hogy megfogatja Pétert, is. Valának pedig a kovásztalanok napjai. Kit megfogatván börtönbe vote, átadván őt négyszer négy vitéznek, hogy őrizzék ; húsvét után ki akarván őt hozni a népnek (t. i. kivégzés-Szentek élete V. Rész. re). És Péter ugyan a tömlöczben tartaték ; az anyaszentegyház pedig szüntelen könyörög vala Istenhez őérette. Midőn pedig kihozandó vala őt Heródes, azon éjjel Péter két vitéz között aluvék, két lánczczal megkötözve, és az őrök az ajtó előtt őrzik vala a tömlöczöt. És ime az Úr angyala melléje álla, és világosság tündöklők a házban; és megütvén Péter oldalát, felkölté őt mondván : Kelj föl gyor san. Es leesének a lánczok az ő kezeiről. Mondá pedig az angyal neki: Ovezkedjél föl, és vond föl saruidat. És úgy cselekvék. És mondá neki: Vedd magadra ruházatodat, és kövess engem. Es kimen vén, követé őt, nem tudván, vájjon valóság-e, mi az angyal által történt, mert azt vélé, hogy csak jelenést lát. Atmen vén pedig az első és második őrizeten, jutának a vaskapuhoz, mely a városra viszen; mely is magától megnyílók nekik. És kiérvén átmenének egy útczán, s legottan eltávozék tőle az angyal. Ekkor Péter magához térvén , mondá : Most tudom bizonynyal, hogy az Úr elküldötte angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből és a zsidó nép minden várakozásából. És erről gondolkodván , jőve Máriának, Márk néven is nevezett János anyjának házához , hol sokan valának egybegyülve és könyörögve. Zörgetvén pedig a tornácz ajtaján, előjőve egy Róde nevű leányzó, hallgatózván. És a mint megismerte Péter szavát, 1