Diós István - Viczián János (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon 14. Titel-Veszk - Magyar Katolikus Lexikon 14. (Budapest, 2009)
U
új magyar irodalom-467-új magyar irodalom más (1909-94), Csiky Ágnes Mária (1918-2004), Dénes Tibor (1907-83), Fáj Attila (1922-), Hanák Tibor (1929-99), —*Horváth Elemér, —‘Juhász Vilmos, —►Just Béla, —»Kerényi Károly, Kerényi Magda (1914-2004), —*Készéi István, —Lökös Antal, —Ölvedi János, Skultéty Csaba (1920-), Szabó Zoltán. Az a 40. évf. után megszűnt. Előbb: Látóhatár (1950-52), Egész Látóhatár (1952), Látóhatár (1953-58). Bo.Gy. ~ repertórium 1950-1975. Összeáll. Borbánéi Gyula és Szilágyi Attila közreműködésével Czigány Lóránt. München, 1976. (Új Látóhatár 1976:1/2. sz.); Uaz 1976-1987. Összeáll, uő. Uo„ 1987. - Mildschütz 1977:124. (761.) - Borbándi 1992:376. - Borbándi Gyula: Nem éltünk hiába. Az ~ 4 évtizede. Bp., 2000. Új magyar irodalom 1945-: 1. Előzmények és irányzatok. A II. vh. utáni irodalmi kibontakozás természetes örökségének tekintette Ady Endre (1877-1919), Móricz Zsigmond (1879-1942), József Attila (1905-37) életművét, de támaszkodott az antifasiszta szellemi ellenállás eszmei örökségére is. A ~ előzményeként 3 nagyobb irányról beszélhetünk: a Nyugat köré csoportosult polgári humanisták, a népi írók és a szocialista eszmék vonzásában alkotók irányairól; ezekhez képest a 4. áramlatnak, a konzervatív hangnak 1945 u. kevésbé volt hatása, - a) A Nyugat körül szerveződő polgári humanista irodalom a —*liberalizmus eszméin nevelkedett, és a századforduló után lezajlott Írod. forradalom örökösének tekintette magát. A 20. sz. első két évtizedében Ady Endre, a két vh. közötti korszakban —*Babits Mihály és Móricz Zsigmond voltak vezéregyéniségei. A Nyugat első nemzedékében Ady Endre, Babits Mihály, —Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád (1886-1928), —Juhász Gyula, Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula (1878-1933), —Kaffka Margit, Karinthy Frigyes (1887-1938) tevékenykedett. Közülük csak néhányan, Füst Milán (1888-1967), Tersánszky J. Jenő (1888-1969), Nagy Lajos (1883-1954), Laczkó Géza (1884-1953) élték meg a háború végét. A 2. nemzedék költői: Szabó Lőrinc (1900-57), Fodor József (1898-1973), —Berda József, Nadányi Zoltán (1892-1955); prózaírói: Remenyik Zsigmond (1900-62), Illés Endre (1902-86), —Márai Sándor, Cs. Szabó László (1905-84); a 3. nemzedékköltői: —Weöres Sándor, Jékely Zoltán (1913— 82), Vas István (1910-91), —Rónay György, Takáts Gyula (1911-), Hajnal Anna (1907-77), —Kálnoky László, Csorba Győző (1916-95); elbeszélői: Kolozsvári Grandpierre Emil (1907-92), Szentkuthy Miklós (1908-88), Thurzó Gábor (1912-79), Sőtér István (1913-88), Ottlik Géza (1912-90). - A 4 nemzedéket —Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes (1922-91), Rába György (1924-), Rákos Sándor (1921-99), Somlyó György (1920-2006) költészete, Mándy Iván (1918-95), Mészöly Miklós (1921-2001) prózája jelentette. A Nyugatban tehát és örökösében, a Magyar Csillagban a humanista hagyomány töretlen maradt. b) A népi író-mozgalom az 1920-30-as évek fordulóján azoknak az íróknak a munkásságában jelent meg, akik a parasztságra és a paraszti származású V. elkötelezettségű értelmiségre akarták alapozni az ország társad, és pol. átalakítását. Feladataikat Ady Endre, Móricz Zsigmond, —Szabó Dezső ösztönzésére fogalmazták meg: követelték a földreformot, a tőkés és földbirtokos osztályok hatalmi és művelődési kiváltságainak a megszüntetését, a közművelődés demokratizálását, a nemzeti függetlenség védelmét, a német fasizmus terjeszkedése ellen sürgették a dunai népek (magyar, cseh, szlovák, román, délszláv) összefogását. A népi mozgalom részben elfogadta a működő rendszer ideológiáját, így nem lehetett „hazafiatlansággal, nemzetellenességgel” vádolni, uakkor a mozgalom kétarcúvá vált: részt vállalt mind a Gömbös Gyula pol-ját támogató 1935-ös Új Szellemi Front, mind a szoc. és demokratikus törekvésű, 1937-es Márciusi Front küzdelmében. A tábor balszámyán Illyés Gyula, —Tamási Áron, Darvas József (1912-73), Veres Péter (1897-1970), Szabó Pál (1893-1970) és a falukutató Erdei Ferenc (1910— 71), Kovács Imre (1913-80) és —Szabó Zoltán álltak. A jobbszámyán —Kodolányi János, Féja Géza (1900-78), Sinka István (1897-1969), Erdélyi József (1896-1978), közepén Németh László, a „harmadik utas”, aki mind a marxizmussal, mind a fasizmussal szemben állt, s a minőségszocializmust és a kert-Magyarország gondolatát vallotta. — c) A szocialista írod. azl. vh. ellen tiltakozó antimilitarista mozgalmakban, majd az 1918-1919-es forr-makban született. Ennek az irányzatnakjutott a legnehezebb történelmi szerep. Műhelyei és intézményei (100%, a Munka, a Gondolat, a Társadalmi Szemle és a Korunk c. folyó-ok) idővel az antifasiszta szellemi ellenállás fő szervezői lettek. Vez-jük József Attila, mellette Nagy Lajos, Déry Tibor (1894-1977), Bálint György (1906-43), Gelléri Andor Endre (1906-45), —Radnóti Miklós, Zelk Zoltán (1906-81) állt. Emigrációban (SzU) dolgozott 2 teoretikusa, Lukács György (1885-1971) és Révai József (1898-1959), több