Diós István - Viczián János (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon 14. Titel-Veszk - Magyar Katolikus Lexikon 14. (Budapest, 2009)
U
új magyar irodalom-472-új magyar irodalom Csanádi Imre (1920-91), Fekete Sándor gondozta. A szakmai folyóir-ok közül az Irodalomtörténet (Magyar Irodalomtörténeti Társaság lapja), a Literatúra (Irodalomtudományi Int. lapja) foglalkozott az élő ~ kérdéseivel. A Vigilia mellett az újabb alapítású ref. Confessio és az ev. Diakónia közölt vallásos szépirodalmat és tanulmányokat. A pécsi Dunántúl utódjaként született meg 1958: a Jelenkor [szerk Tüskés Tibor (1930—), majd Szederkényi Ervin (1934-87)]. Az 1960-70-es években vidéki lapok: Napjaink (Miskolc); Forrás (Kecskemét); Életünk (Szombathely); Új Auróra (Békéscsaba); Palócföld (Salgótarján); Új Forrás (Tatabánya); Somogy (Kaposvár); Műhely (Győr); Dunatáj (Szekszárd). - Kiadók: Szépirod. Kiadó (vez. Illés Endre) a m. klasszikusok (Füst Milán, Tersánszky J. Jenő, Illyés Gyula, Németh László, Veres Péter, Szabó Pál, Déry Tibor, Illés Béla, Juhász Ferenc) életműsorozatai mellett több nagy sikerű könyvsorozatot adott ki (Magyar Elbeszélők, a Magyar Remekírók, az Olcsó Könyvtár). A Magvető (Kardos György [1918-85]) főként Weöres Sándor, Pilinszky János, Mándy Iván, Örkény István, Nagy László műveit gondozta. Az Új M. Kiadó fölvette az Európa nevet; a Magyar Helikon a kv-műv. értékek felé fordult. Az irod. ismeretterjesztést szorgalmazza a Művelt Nép Kiadóból alakított Bibliotheca és utódja, a Gondolat Kiadó. Az Akad. Kiadó irodalomtud. munkákat, a Kossuth Kiadó a marxizmus klasszikusait, a Móra Ferenc Kiadó, ill. a keretében működő Kozmosz ifj. és gyermekirodalmi műveket jelentetett meg. 1962-: az irod. kiadványok száma meghaladta az évi 10-12 milliót. írószövetség Darvas József vezetésével az Olvasó Népért mozgalmat szervezte. A művelődéspolitika és az irod. élet átalakulása föllendítette az alkotókedvet, az írók modem stílusirányok, művészi módszerek és a közelmúlt irod. öröksége (József Attila) felé fordultak. Pándi Pál föltárta az „elsüllyedt irod.” vonulatát (Lukács László, Salamon Ernő, Zsigmond Ede stb.), elérhetővé vált a moszkvai emigrácó (Lengyel József, Hidas Antal, Kahána Mózes), hatottak a szomszédos országokban élő m. kritikusok és elméletírók (Fábry Zoltán, Gaál Gábor, Balogh Edgár, Sinkó Ervin). - A marxista esztétika és irodalomelmélet korszerűsödését eredményezte Lukács György esztétikájának (Az esztétikum sajátossága) és korai műveinek megjelenése, ill. élete utolsó évtizedében folytatott munkássága. A forr. avantgárd újszerű értékelése az ~ gazdagodását szolgálta. A hagyományok gondozása és befogadása kiterjedt az ~ más irányaira is. A polg. humanista áramlatokra, a népi író-mozgalom eredményeinek az átvételére. - Visszatértek azok az írók, akik 1945 u. hosszabb időre eltűntek az ~i életből: Áprily Lajos, Csathó Kálmán (1881-1964), Féja Géza, Sinka István, Szentkuthy Miklós, Ottlik Géza. Szerepelhettek azok, akik 1956 u. egy időre börtönbe kerültek: Déry Tibor, Zelk Zoltán, Háy Gyula. Sorra jelentek meg Füst Milán, Gellért Oszkár (1882-1967), Áprily Lajos, Kassák Lajos, Illyés Gyula, Fodor József, Zelk Zoltán, Vas István, Weöres Sándor, Jékely Zoltán összegyűjtött versei; Tersánszky J. Jenő, Remenyik Zsigmond, Illés Endre, Németh László, Tamási Áron, Veres Péter, Szabó Pál, Darvas József életműsorozatai. Ekkor váltak az elbeszélő irod. meghatározó alkotóivá Sarkadi Imre, Örkény István, Karinthy Ferenc, Urbán Ernő, Dobozy Imre, Mesterházi Lajos. Benjámin László megújította a szoc. lírát. Az Új Hold nemzedék, Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes, Somlyó György, Szabó Magda, Mándy Iván, Mészöly Miklós a humanista hagyományt folytatta. A m. líra felvirágoztatói lettek a népi tehetségek: Nagy László, Juhász Ferenc, Kormos István, Simon István, Csanádi Imre, Fodor András, Szécsi Margit, Csoóri Sándor. - A hazai valóság eddig ismeretlen ter-eit mutatták be „a megújulás” nemzedékének mondott prózaírók: Sánta Ferenc, Galgóczi Erzsébet, Szabó István, Kamondy (Tóth) László, Csurka István, Moldova György, Fejes Endre (1923-). Új költő- és elbeszélőtehetségek próbálták erejüket: Garai Gábor, Váci Mihály, Ladányi Mihály (1934—86), Orbán Ottó (1936-2002), Mezei András (1930-), Somogyi Tóth Sándor (1923-2000), Galambos Lajos (1929-86), Szakonyi Károly (1931—), Kertész Ákos (1932-), Rákosy Gergely (1924-98), Hernádi Gyula (1926-2005), Kardos G. György (1925- 97) és társaik. - A bővülést, gazdagodást mozdította elő az egyre szorosabb kapcsolat a szomszédos országok m. íróival, irodalmával, s a nemzetiségi irodalmakat gondozó folyóir-okkal: írod. Szemle (Pozsony); Utunk és Korunk)Kolozsvár); Igaz Szó (Marosvásárhely); Híd és Új Symposion (Újvidék); Üzenet (Szabadka). Mo-on is olvashatták a szlovákiai Madách, a romániai Kriterion és Dacia, a Vajdasági Fórum kiadók kveit; Szlovákiából Fábry Zoltán, Egri Viktor, Duba Gyula (1930-), Rácz Olivér (1918-97), Dobos László (1930—), Ozsvald Árpád (1932-2003), Zs. Nagy Lajos (1935-2005); a fiatalabbak köréből Tőzsér Árpád (1935-), Cselényi László (1938-), Gál Sán-