Diós István - Viczián János (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon 14. Titel-Veszk - Magyar Katolikus Lexikon 14. (Budapest, 2009)
V-Veszk
Valkó vármegye-707-Vatkó vármegye Valkó vármegye, comitatus Valko, Valkóság, 11. sz - 1746. sz.: közigazgatási terület a Magyar Királyság D-i határvidékén, a Dráva és a Száva, ill. a Duna és a Száva közén. - É-on (a Dráva határfolyó) Baranya vármegye, EK-en (a Duna határfolyó) -*Bács vármegye, K-en -^Szerém vármegye, D-en (a Száva határfolyó) —*Szerbia (a Hunyadi korban DK-en a —*■Macsói bánság, D-en a —*Szreberniki bánság), Ny-on —*Pozsega vármegye, ENy-on —*Baranya vármegye drávántűli része (Aszuág) határolta. - Valkóvár (horvátul: Vukovár) környéke a római korban is lakott hely, a Valkó (Vuka; az ókori Hiulca vagy Ulca) folyócska Dunába torkollása mellett építették. A 10-11. sz-i (Lieva barán föltárt) temető 437 sírjában csak a m. sírokra jelemző tegezt, íjakat, nyilakat találtak. A honfoglaláskor ezt a vidéket, Baranya és ~ Dráva-kétparti részét a Kán-nemzetség szállta meg. Valkóvár várát a m-ok a 13. sz: emelhették. A bolgár, majd gör. uralom alatt álló Szerémséggel szomszédos terület - Marót (horv. Morovic) és Újlak (horv. Ilok) vidéke - marchia néven mint határgrófság szerepelt. - A Dráva-Száva-közi m. tér. egyh-i joghatósága kezdettől a pécsi pp-é, akit e vidék egyházigazg-ában a pozsegai, valkói és marchiai ill. Baranya drávántűli ter-én az eszéki főesp-ek segítettek. 1200. k. —»Anonymus Valkóvárat ispánsági közp-ként írta le, amit a m-ok bejövetelekor már itt találtak. ~ az I. (Szt) István kir. (ur. 997-1038) alapította 48 körülhatárolt ter-ű vm-nek egyike; a Száváig húzódott, így a 24 határispánság, és a legnagyobb ter-ű vm-ék egyike is. Györffy György (1917-2000) szerint 1072: Szerémvár elfoglalása után lett Valkó vára ~ székhelye. - I. (Szt) László (ur. 1077-95) ott új várispánságot, s a kalocsa-bácsi egyhm. keretében új főesp-séget szervezett. A marchia elvesztette katonai jelentőségét s nemsokára beolvasztották ~be; a marchiai - később maróti - főesp-ség őrizte különállásának emlékét. 1231: Kálmán Szlavónia hg-e kiváltságlevele 3 évi adómentességet adott a valkóvári m., ném., szász és szláv —*hospeseknek és Verőce lakóinak, de a pallosjogot az ispán hatáskörében hagyta, így Valkó mezőváros maradt. Első eset volt Mo-on, hogy a telepített város kiváltsága megelőzte fokozatos belső fejlődését. 1239: ~ben menyétbőr adót szedtek, ami Szlavónia ősi adóneme; ebben az időben adományozta Kálmán hg. a boszniai pp-nek Diakóvárt és Bleznát (melyek a pécsi ppséghez tartoztak). - IV. Béla (ur. 1235-70) ifjabb kir-ként a pozsegai kápt. 1279: okl-e szerint a ~i Borsod falut Рака comesnek adományozta, Valkó vára közelében a johannitáknak adott földeket, akiket IV. Ince pp. 1248: levélben intett meg, hogy vegyenek részt a harcban, ha a tatárok újból betörnének. - 1280. VIII. 19: Erzsébet kimé a p-i követ sürgetésére megígérte, hogy -bői és a macsói és boszniai bánságból az eretnek —*bogumilok&X elűzi. A 13. sz. közepén a lotharingiai Valroi-ból jött prem. szerz-ek Nagy-Olasziban építették Szentkereszt-ktorukat; e sz. végén a kir-né - legnagyobb birtokosa. A 14. sz. elejétől létesült nemesi vm. ispánjai 1320—: a macsói bánok (akik 1359 után egyidejűleg Bács, Bodrog, Baranya, Szerém vm. ispánjai is). 1332/ 37: a —»pápai tizedjegyzékben található 140 plébból Botka Tivadar fölsorolásában 90 m. nevű (nem sorolva oda a csak sztek nevét tartalmazókat pl. Szentlászlót, ahol 2009: is m-ok laknak). 1364: legnagyobb birtokosa, az Ugrin család kihaltával I. (Nagy) Lajos kir. (1342-82) Újlak várát uradalmával Kont Miklós nádornak (1356-67) adta cserébe a felsőlendvai uradalomért. 1388: Garai Miklós macsói bán (1359-75) és Losonczi István Szörényi bán (1387-88) a szerémségi Cserög vár mellett győzték le a Zsigmond kir. (ur. 1387- 1437) ellen fölkelt (nápolyi párti) Horváti János seregét, kiűzték őket Szerém, ~ és Pozsega vm-ből; az elfogott alvezéreket Hédervári Kontot és Korpádi Jánost Budán lefejezték. Ebben a korban Engen és Újlakon ferences, Garán domonkos ktor létezett. - A nándorfehérvári diadal után 1456. X. 23: Kapisztrán Szt János OFM Újlakon meghalt, a ktor Szt Katalin kpnájában temették el, sírja zarándokhellyé vált. 1458-61: a sírjánál történt csodákról Varsányi István OFM tart.főn. jegyzőkveket vezettetett, melyek a népi hiedelemvilágról és vállásosságról tájékoztatnak (Kapisztránt 1724: avatták szentté). 1468: Újlaki Miklós macsói bán (1438—58) gótikus stílusban kibővítette az újlaki ferences tp-ot. —t a nagy uradalmak jellemezték, csak kisebb ÉNy-i részét birtokolta a középnemesség. A Garai család két ága, a nádori, mely 1481: Jób-ban kihalt, s a Bánfi-ág ősi fészke Gara vár és város (2009: Gorján), a 13. sz. 2. felében törzsük, a Dorozsma-nemzetség birtoka. Országrésznyi földet szereztek Baranya-, Kőrös- és Pozsega vmben is. A 15. sz: és a 16. elején időnként 10 erősséget (Gara, Szt-Lőrinc, Szla(v)kovc, Kosztormán, Szt-Dénes, Czerna, Boró, Mikola, Vicsadal, Szata és Berzéte- Monostora), és 11 várost (Gara, Újlak, Szt-Lőrinc, Apáti, Szat, Boró, Mikola, Vicsadal, Valkóvár, Szata és Berzéte-Monostora), a falvak tucatjait uralták. A 13. sz. óta a Kórógyiaké Kó-