Diós István - Viczián János (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon 4. Gas-Hom - Magyar Katolikus Lexikon 4. (Budapest, 1998)
H
harangozás-590-harangozás mében a —déli harangszó Hunyadi János 1456. évi nándorfehérvári győzelmére emlékeztet. - Az egyhjog szerint (CIC 1917:1169.k.) a harangjog csak a tp-okat és a kápolnákat illette meg. Mivel a harang megszentelt tárgy, ezért csak az alábbi profán célokra lehetett igénybe venni: (1) természeti csapás idején, vészjelzőként, (2) a —toronyórával összeköttetésben: óraütésre, (3) a pp. v. az államfő bevonulása, ill. halála és temetése alkalmával, (4) áll. ünnepeken v. rendkívüli alkalmakra csak a pp. utasítására v. engedélyével. - A ~ rendjéről kizárólag az egyh. felsőbbség dönthet. Azokon a napokon, amelyeken halottakért nem szabad misét mondani, halottért harangozni sem szabad. Világi célokra csak kivételesen megengedett a ~: ha az ált. szükséglet azt megkívánja; a főpásztor különleges engedélyt adott; helyi jogszerű szokás, engedélyezett alapítvány azt megkívánja. Ha a főpásztor valamilyen nyilvános esemény miatt ~t rendel el, akkor a szerzetesrendeknek is ahhoz kell tartaniok magukat. Ált. istentiszteleti tilalom idején a ~ is tilos. - A ~ alatt régi szokás szerint a nők keresztet vetnek magukra, a férfiak leveszik kalapjukat és legalábbis felfohászkodnak. - A - a régi magyar jogban: Udvardi zsin., 1309: Délben és este harang szólítsa a híveket Szűz Mária köszöntésére (Péterffy szerint a reformáció idején kiment a szokásból, de a jezsuiták Oláh Miklós idején újra meghonosították, először Nagyszombatban, majd onnan ismét elterjedt az egész országban). -Nagyszombati egyházmegyei zsin., 1629: Vihar közeledtekor harangozzanak, ne csak a vihar Isten erejével való eltávoztatásáért, hanem hogy a harangszó hallatára az emberek imádkozzanak Isten irgalmáért. - Mo-i protestánsok által birtokolt tpok esetében a ~ szabad gyakorlását az 1681:26. te. biztosította. Az —artikuláris helyeken a katolikusokkal közös haranghasználattal a protestánsok csak akkor élhettek (az —Explanatio Leopoldina szerint), ha ~i szándékukat a kát. plnosnak és egyh-gondnoknak előzetesen bejelentették. - Interdictum idején hallgattak a harangok, kivéve a főünnepeket. A ~i rend tartalmazta azokat az alkalmakat, amikor az egyh. harangokat meg kellett húzni, továbbá azt is, hogy mely időpontban, mennyi időn át és hány haranggal kell a ~t végezni. Az esztergomi szegyh. Nagyboldogasszonyharangját csak jeles ünnepek előestéjén és az érsek v. kanonok halálakor szólaltatják meg. Halottnak való -kor, aszerint, hogy fii, nő v. gyerek a halott, más-más sorrendben szólaltatják meg a harangokat. A CIC 1917:1169. kánonja előírta, hogy a -ok mikéntjét egyedül az egyházi hatóság jogosult eldönteni. - A harangszónak már a kora kk. óta (legkorábban a galliai térségben) gonoszűző szerepet tulajdonítottak, s ezért pestisjárványok, közelgő égiháború idején megkongatták a harangokat. E szokás hazánkban is honos volt. (Pl. a dinnyeberki lakosok kiváltképpen a nagypénteki jégfelhőtől féltek, mert akkor nem volt szabad harangozni.) A Balaton környékén, Baranyában (de még más tájakon is) azt tartotta a néphit, hogy az a harang, amellyel öngyilkosnak v. akasztott embernek harangoztak, elveszíti felhőűző képességét. A vihar idején való ~t, veszélyes volta miatt, II. József \1 VIII. 12: betiltotta. A Bajor Kirságban 1817: lépett életbe hasonló tilalom. A veszedelmek idején való - szokásjogon alapult. A harangokat félre szokták verni: (a) tűz esetén, mindaddig, „míglen Isten ő szent felsége a tüzet nem csendesíti” (Kőszeg város statútuma, 1738), (b) rablótámadás v. bűnözők feltűnése esetén (pl. Ugocsa vm. statútuma, 1690; Pozsony vm. statútuma, 1699). A jelzést halló lakosok mindegyike büntetés terhe mellett volt köteles a tűz oltásában, ill. a bűnöző kézrekerítésében részt venni. A harangok indokolatlan esetekben való félreverésének elharapózott szokása miatt Küküllő vm. 1753. évi konstitúciójával szigorításokat léptetett életbe. - Az 1775. VII. 17: kelt kir. parancs - mely a temetésekhez kapcsolódó szükségtelen és költséges szokások visszaszorítására irányult - tilalmazta a halottért való túlzásba vitt ~t. E tilalmat 1876: törvénybe is foglalták (XIV. te., XV. fejezet, 114.§), a tiltások ellenére mégis újraéledt. A mo-i ref. egyh. 1928. évi, Bpen tartott országos zsinata (I. te. 74.§ c. pont) a presbitérium feladataként jelölte meg a harang felügyeletét, nehogy az - kiváltképp temetéseken - „túlzásba vitessen”. Ugyancsak a túlzások, sőt a visszaélések elkerülését volt hivatott szolgálni a harangi díjszabás (taxa) bevezetése kb. a 17. sz. első harmadában. - Este „takaródéra” v. „nyugodalomra” való harang után a kocsmárosok már nem szolgálhattak ki a vendégeknek szeszes italt (vö. Borsod vm. statútuma, 1683), tilos volt az utcán hangoskodni, indokolatlanul járkálni (Máramaros vm. statútuma, 1672; Csongrád vm. statútuma, 1807). A tilalom megszegőit elzárással v. megpálcázással büntették. - Valamilyen országos v. helyi jelentőségű eseményre való kegyeletes megemlékezés okán volt, ill. van szokásban az ún. emlékharang: pl. a tp. harangját/harangjait adományozó személy halálának évfordulóján. Kőszegen minden nap 11 órakor annak emlékére ha-