Edelényi István: Útmutató A mennyei Atya szeret minket c. hittankönyv használatához. A szülők és hitoktatók figyelmébe (Budapest, 1982)
Hároméves kor után
szavak között. A második évben már maga is bekapcsolódik az imádságba, természetesen a maga módján. Lassan megszokja azt, hogy van a napnak egy bizonyos szakasza, amikor a szülök néhány perces beszélgetést folytatnak a jó Istennel. Utánoz néhány mozdulatot, megkeres bizonyos képet, és üdvözli azt, összeteszi a kezét, letérdel, utánozza a keresztvetést. Könnyű, ritmikus szavakat is próbál kimondani. Ha vannak testvérei, tőlük a kicsi még könnyebben tanul, mint szüleitől. Attól mindenesetre tartózkodni kell, hogy a családtagok nevessenek az esetlen mozdulatokon vagy szavakon. A kisgyermek szereti a szabályosságot, megszokja az imát, mely hozzátartozik az életéhez. Ebben a korban az édesanya vagy édesapa mondja el hangosan a kisgyermek imáját. Este könnyebben és szívesebben imádkozik. Az is jó, ha valami külső jelenséghez kötjük az időpontot, pl. a lámpagyújtáshoz, a lefektetéshez vagy a felébredéshez. Ha nem is érti meg a szavakat, imádsága mégis igazi, mert csatlakozik szüleihez. Arra természetesen nagyon kell vigyázni, hogy az ima szövege ne haladja meg tapasztalatát, értelmi fejlettségét. Az Istennel való találkozás, beszélgetés jelentsen örömet a gyermeknek. Kényszert tehát sohase alkalmazzunk! Legyünk hozzá türelemmel, és az erőltetéstől is tartózkodjunk. Ha megkötné magát, egyszerűen mondjuk el helyette a rövid imát. Pl. Elfáradtam, aludni megyek. Jó éjszakát, Mennyei Atyám! A kisgyermek szereti elmondani azt, ami vele történt. Neveljük tehát rá, hogy vigye bele imádságaiba is élményeit. Az ö számára igazi imádság lesz az, még akkor is, ha kifejezett fohászt nem mond. Az a helyes, ha a Mennyei Atyával is úgy beszélget, mint szüleivel. Hároméves kor után Kb. hároméves kortól kezdve, amikor a gyermek már képes megcsodálni a dolgokat, és érdeklődik utánuk, elkezdődhet a további vallásos neveléssel párhuzamosan a tanítás is, de nem rendszeresen, hanem alkalomszerűen. Ez az alkalomszerüség igen jó pedagógiai pillanat, és megtölti a beszélgetést életszerűséggel. Lehet váratlan, előrelátott és mesterségesen előidézett alkalomszerüség. (Váratlan: szomorú vagy vidám esemény, esetleg önkéntes kérdés a gyermek részéröl valamilyen vallásos témával kapcsolatban. Előre látott: születésnap, névnap, esküvő, gyász, karácsony, húsvét stb. Mesterségesen előidézett: séta, a lelkipásztor látogatása, egy templom megtekintése, vallásos történet stb.) Négyéves korig csak ilyen alkalomszerű beszélgetés ajánlatos. A kisgyermek hittankönyve a mesterséges alkalomszerüséget és egyben a rendszeresebb oktatást is kívánja szolgálni. Elképzelésünk ez: a kisgyermek kezdetben a szüleivel, később már önállóan is elnézegeti a képeket. A szülök elbeszélgetnek vele egy-egy kapcsolatos vagy felmerülő vallásos témáról. 6