Edelényi István: Útmutató A mennyei Atya szeret minket c. hittankönyv használatához. A szülők és hitoktatók figyelmébe (Budapest, 1982)

Hároméves kor után

szavak között. A második évben már maga is bekapcsolódik az imádság­ba, természetesen a maga módján. Lassan megszokja azt, hogy van a napnak egy bizonyos szakasza, amikor a szülök néhány perces beszél­getést folytatnak a jó Istennel. Utánoz néhány mozdulatot, megkeres bi­zonyos képet, és üdvözli azt, összeteszi a kezét, letérdel, utánozza a ke­resztvetést. Könnyű, ritmikus szavakat is próbál kimondani. Ha vannak testvérei, tőlük a kicsi még könnyebben tanul, mint szüleitől. Attól min­denesetre tartózkodni kell, hogy a családtagok nevessenek az esetlen mozdulatokon vagy szavakon. A kisgyermek szereti a szabályosságot, megszokja az imát, mely hoz­zátartozik az életéhez. Ebben a korban az édesanya vagy édesapa mondja el hangosan a kisgyermek imáját. Este könnyebben és szívesebben imád­kozik. Az is jó, ha valami külső jelenséghez kötjük az időpontot, pl. a lám­pagyújtáshoz, a lefektetéshez vagy a felébredéshez. Ha nem is érti meg a szavakat, imádsága mégis igazi, mert csatlakozik szüleihez. Arra termé­szetesen nagyon kell vigyázni, hogy az ima szövege ne haladja meg ta­pasztalatát, értelmi fejlettségét. Az Istennel való találkozás, beszélgetés jelentsen örömet a gyermek­nek. Kényszert tehát sohase alkalmazzunk! Legyünk hozzá türelemmel, és az erőltetéstől is tartózkodjunk. Ha megkötné magát, egyszerűen mondjuk el helyette a rövid imát. Pl. Elfáradtam, aludni megyek. Jó éjsza­kát, Mennyei Atyám! A kisgyermek szereti elmondani azt, ami vele történt. Neveljük tehát rá, hogy vigye bele imádságaiba is élményeit. Az ö számára igazi imádság lesz az, még akkor is, ha kifejezett fohászt nem mond. Az a helyes, ha a Mennyei Atyával is úgy beszélget, mint szüleivel. Hároméves kor után Kb. hároméves kortól kezdve, amikor a gyermek már képes megcsodál­ni a dolgokat, és érdeklődik utánuk, elkezdődhet a további vallásos neve­léssel párhuzamosan a tanítás is, de nem rendszeresen, hanem alkalom­szerűen. Ez az alkalomszerüség igen jó pedagógiai pillanat, és megtölti a beszélgetést életszerűséggel. Lehet váratlan, előrelátott és mestersé­gesen előidézett alkalomszerüség. (Váratlan: szomorú vagy vidám ese­mény, esetleg önkéntes kérdés a gyermek részéröl valamilyen vallásos témával kapcsolatban. Előre látott: születésnap, névnap, esküvő, gyász, karácsony, húsvét stb. Mesterségesen előidézett: séta, a lelkipásztor láto­gatása, egy templom megtekintése, vallásos történet stb.) Négyéves ko­rig csak ilyen alkalomszerű beszélgetés ajánlatos. A kisgyermek hittankönyve a mesterséges alkalomszerüséget és egyben a rendszeresebb oktatást is kívánja szolgálni. Elképzelésünk ez: a kisgyermek kezdetben a szüleivel, később már önál­lóan is elnézegeti a képeket. A szülök elbeszélgetnek vele egy-egy kap­csolatos vagy felmerülő vallásos témáról. 6

Next