Erdélyi László: A magyar lovagkor nemzetségei. 1200-1408 (Budapest, 1933)
Bevezetés
4 DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ a legrégibb magyarországi nemzetségekről a XIV. század közepéig vagy végéig, mert ez könnyen félreérthető és a honfoglaló magyar nemzetségek állandó meglétét jelentené öt évszázadon át; hanem tudatosan és hangsúlyozottan jelezni akarjuk, hogy itt a nemzetségnévnek mint kezdetleges vezetéknévnek két évszázados divatjáról van szó. Ez elkezdődik Anonymus idejében és lezárul 1408-ban. Voltak családok és nemes rokonságok régebben is, később is, de nem emlegették; ezeknek a jelzését nem érezték szükségesnek sem társadalmi, sem birtokjogi, sem vitézi érdekből. Aztán következett a nemzetségek emlegetésének két százada. Az Anjou-kor végétől kezdve pedig a tágabb rokonság helyett azt a birtokot nevezték meg a személynév előtt, ahol az ős kúriája vagy vára állott. Ezzel rövidebb és szőkébb jelentésű vezetéknevet kaptak, mint amilyen volt a sok ágra oszlott és az ország minden részébe szétköltözött nemzetség neve, mely 1200-tól kezdve két századon át jól pótolta a vezetéknevet, de Zsigmond király korában már szükségessé vált a nemzetségnevek fölcserélése az ágak nevével vagy még szőkébb családi nevekkel s erre a birtokjog nagyobb biztonságának fontos érdeke is rászorította az embereket. <(A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig» címen már két terjedelmes mű jelent meg nyomtatásban: Wertner Mór orvosé két kötetben Temesvárott 1891—92-ben és Karácsonyi János kanonoké három kötetben akadémiai költségen Budapesten 1900—1901-ben. Mindkettőnek megvolt a nagy érdeme, az előbbinek az alapvető adatok összegyüj-