Fodor Ferenc: A Jászság életrajza (1942)

I. A Jászság földje

I. A Jászság földje. A) A jászföld természetes domborzata. Drága Alföldünk «tengersík» vidéke még tele van rejtelmekkel. Csak annak szemében egyhangú, aki érdektelenül szemléli. A valóságban igen változatos nagy táj, amelynek jellemvonásai csak a legdurvább szemléletben azonosak mindenütt. Maga a nép nagyon jól érezte, hogy mennyi különböző tája van ennek a nagy sík­ságnak, és külön neveket is adott vidékeinek, egyes részeit Jászság, Nagykunság, Kiskunság, Hajdúság, Bácska, Nyírség stb. néven nevezte el. Az alföldi tájak nevének legnagyobb része bizonyos történelmi hátterű. Az azonban még kérdés, hogy vájjon ezekben a történelmileg, betelepülésükben, népükben, gazdasági életük­ben más és más múltú alföldi tájakban nem éppen a természeti viszonyok különleges, finom vonásai voltak-e alapjai annak, hogy emberi jelenségeikben is elválaszthatók egymástól ? Közelebbi vizsgálatok arra az eredményre vezetnek, hogy bizony természeti viszonyaikban, főleg a múltban, lényegesen különböztek egymástól ezek az alföldi tájak. Ilyen természeti múltjában, részben természeti jelenében is sajátságos, külön egyénisége az Alföldnek a Jászság is; egy különleges kisebb táj. Azok a gazda­sági munkálatok, aminők a lecsapolások, legeltető gazdálkodás megszűnése stb. voltak, amelyek az utolsó században az egész Alföld képét egységesítették, a Jász­ság sok egyéni vonását is elmosták már. Történelmi forrásokhoz, oklevelekhez, régi térképekhez kellett folyamodnunk, hogy a Jászság eredeti képét feltárhas­suk. A Jászságnak is megvolt, részben ma is megvan a maga külön egyénisége. Sajátságos vízrajza, különleges legeltető állattenyésztése, ezekhez alkalmazkodó egész gazdasági élete, lakosságának eredeti települési viszonyai, külön népisége, mind olyan vonásai voltak, és részben még ma is olyanok, hogy felismerhető­­leg elválasztják a szomszédos tájaktól, különösen a jobbágyi helyektől. Leg­jobban még a Nagykunsággal rokon ez a táj, úgy földje természetében, mint gazdasági múltjában ; de már a szomszédos Kiskunságtól lényeges vonásokban különbözik. Jóllehet a Jászság és Nagykunság, bár betelepülésükben, közjogi múltjukban szorosan rokon tájak, mégsem csak a Tisza vonala választja el őket egymástól, hanem finomabb történelmi tényezők is. A Jászság természeti képe alaposan megváltozott, mocsárvilágból kiszárí­tott síkság lett, homokos pusztáit szőlő kötötte meg, óriási legelőit feltörte ugyan az eke, közjogi kiváltsága is megsemmisült, s ma már a jász gazda és a megyés helyek népe egyformán birtokolja földjét. A Jászság azonban mint külön táj­fogalom mégis él, jóllehet külön táj-jellege ma már halványabb, mint volt az Alföld nagy egyformásítása, egyöntetűvé tétele előtt. A Jászság a köztudatban az Alföldön van, valójában azonban még nem igazi Alföld ez a táj. Nyugat felől a Tápióság magasabb, hullámos, homokos térszíne szorítja a Tiszához ezt a kis síksági öblöt. Észak felől a Mátra és Bükk lábához

Next