Fodor Ferenc: A Jászság életrajza (1942)
I. A Jászság földje
5 simuló magas törmeléklejtö húzódik el a Zagyvától a Sajóig. Ebben a törmeléklejtőben harmadkori tengeri lerakódások vannak a felszínen, amelyek azután mélyen a Jászság mai felszíne alatt húzódnak le tájunk alá. A Jászságban ezt a tengeri törmeléket magasan fedik már a jégkorszak törmelékei, úgyhogy sehol sem bukkan a felszínre. A hegység lábához simuló törmeléklejtőn rohannak le azok a vizek, a Galga, Zagyva, Gyöngyös, Tárná, amelyek a Jászságban hirtelen elveszítvén esésüket, hajdan az egész tájat egy hatalmas mocsárvilággá változtatták. A harmadkor tengereinek a Jászság alatt is fekvő lerakódásaira az idősebb jégkorszakban (ópleisztocénben) vastag törmeléket borítottak a Mátráról lesiető folyók, kavicsot, durva homokot; de azután az Alföld újabb zökkenésekor azok nagy részét ismét kitakarította a víz lehordó ereje. A Jászságban a régibb jégkorszakbeli felszín már aligha található meg valahol, talán csak Apáti és Heves között, ellenben a Jászságtól északra a miskolci vasúti vonal helyenkint ezen halad. Hatvantól keletre erre kapaszkodik fel a pálya, mert ez a magasabb felszín, amely a Jászság mai felszínénél átlag 8—10 m-rel magasabban fekszik; ez itt hirtelen kiöbiösödik délre. Nem sokáig marad rajta a vasút, Vámosgyörk előtt már leszáll erről a magasabb térszínről. Hatvantól délre és délnyugatra itt-ott még előreugrik a régi térszín egy-két foszlánya, de ezek már kis terjedelműek a Jászságban és szigetszerűleg emelkednek ki a mai felszínből. A Jászság mai felszíne a fiatalabb jégkorszakban lerakodott törmelékből áll (felsőpleisztocén térszín). Ez már az Alföld mai általános felszíne. A Jászság mai folvói azonban helyenkint már ebbe a térszínbe is mélyebben belevágódtak, de nem mindenütt egyenlő mélyen, mert a Jászság földje még a mai napig is süllyedőben van éspedig nem mindenütt egyenlő mértékben ; tehát a folyók sem egyenlő mélyen vágták bele völgyüket. A folyóvölgyek és egykori mocsarak mai szintjében már a legújabb öntéstalajok, alluviumok fedik a felületet. Az alluviális térszín az új pleisztocén térszín alá átlag 3 m mélyre vágódott be. Legszebben megfigyelhető ez Hatvannál, ahol a Zagyva az egykori mocsári vár környékén széles alluviális völgy illetet készített magának. Ezen fekszik a város, de keleti része már felkapaszkodik a folyó alluviális térszíne fölött kb. 3 m magasságban emelkedő ármentes újpleisztocén térszínre. Ezt szeli a vasút is, majd pedig erről is felemelkedik a már említett ópleisztocén felszínre. Magában a Jászságban az alluvium helyenkint szélesen terül el az egykori mocsarak helyén, pl. a berényi Hajtamocsárban, a Berény, Jákóhalma és Alattyán között elterülő egykori óriási lápban, meg a Dósa körüli Tarna-mocsarakban. Tehát a harmadkori törmelékleftö sehol sem érinti a Jászság területét, az ópleisztocén térszín pedig csak a Tápióság felől és északról, meg Heves felől tolakszik bele tájunkba ; nagy része felsöpleisztocén felszín, amelynek közepe táján egy nagy süllyedék foglal helyet Berénytől délkeletre, folyóhordalékkal és mocsári lerakódásokkal, amiből az egyesült jászsági vizek csak nagynehezen tudnak dél felé kitörni és lefolyáshoz jutni. A folyók munkájával és a terület zökkenéseivel kialakított térszínt azután nagy mértékben módosította még a Jászságban a szél munkája is. A jégkorszakban hulló porból nagy lösztakaró terült rá tájunkra. A lösztakaró ma már mégsem található meg az egész Jászságban. A Zagyvától nyugatra megvannak az egykor egységes lösztábla foszlányai, de legnagyobbrészt elborította már a homokbuckák tömege. A homokbuckák az uralkodó északnyugati szél szárnyán messze behúzódtak a Tápióságból és a Gödöllői halomvidékről a Jászságba is. A Jászság nyugati, helyesebben délnyugati peremén magasra halmozódott a homok a fényszarui