Franciscy Lajos: Az általános választói jog - A Szent István Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályának felolvasó üléseiből (Budapest, 1898)

AZ ÁLTALÁNOS VÁLASZTÓI JOG. népképviseleti RENDSZER azon az elven alapszik, hogy az ország polgárai, a nép, a közügyek intézéséből nem zárhatók ki. Ez az elv másképen érvényesül a köztársasági kor­mányformával biró, és másképen a monarchikus államokban. Köztársaságokban a törvényhozási hatalom osztatlanul a népnél marad, és az állam feje, az elnök, csak mint a nép bizományosa gyakorol bizonyos intézkedő és szabályozó jogokat a törvényhozó testületek mellett, de — természe­tesen — az alkotmány keretei között. Ellenben alkotmá­nyos monarchiákban, a törvényhozási hatalom a nép és az uralkodó között oszlik meg, olykép, hogy a felségjogok, úgymint a szentesítési- és veto-jog érintetlenül hagyatnak. Ez utóbbiak az uralkodói tisztségből eredőknek tekintetnek, és a monarchikus alkotmányos közjog szerint az államhatal­mat betetőzik. Nem vitatjuk e helyen, hogy hol érvényesül tökélete­sebben a népképviseleti rendszer elve, köztársaságban-e, vagy alkotmányos monarchiában ? Csak azt jegyezzük meg hogy maga az elv —- nagy általánosságánál fogva — nem dönti el azt a fontos kérdést, mely a Parlamentarismus behozatala óta mindig napirenden van, legújabban pedig nálunk is felmerült: hogy részesüljön-e minden állampolgár a törvényhozási hatalomban, és ha igen, minő feltételek alatt? Vannak olyanok is, kik így teszik fel a kérdést: 1*

Next