G. Havas Katalin: Így logikus! (Budapest, 2002)
III. Igaz, vagy nem igaz?
NA ÉS?- Ez világos. Az „István nézi a televíziót, és a televízió elhallgat” nem igaz, ha valamelyik a két tény közül nem áll fenn. Csak akkor igaz, ha az is igaz, hogy „István nézi a televíziót”, és az is igaz, hogy „a televízió elhallgat”.- A konjunkciót a magyar nyelvben a leggyakrabban az „és” kötőszóval fejezzük ki.- Kifejezhetjük mással is?- Igen. A „de”, „ámbár”, „pedig” kötőszó szintén lehet konjunkció kifejezője. Például: „Péter szorgalmas, de Éva szorgalmasabb, mint Péter”, „Karcsi mindig jól vizsgázik, pedig nem tanul sokat” kijelentések szintén akkor igazak, ha az alkotó kijelentések mindegyike igaz. Azt tudod-e, hogy milyen kijelentésekből tevődik össze a „Karcsi mindig jól vizsgázik, pedig nem tanul sokat” konjunkció?- „Karcsi mindig jól vizsgázik” és a „pedig nem tanul sokat”.- Rossz. A „pedig nem tanul sokat” nem kijelentés. Először is a „pedig”-ről már megbeszéltük, hogy az a kijelentések összekapcsolására szolgál, így nem tartozik egyik alkotó kijelentéshez sem. Másodszor, ha még azt mondtad volna, hogy „nem tanul sokat”, az sem lett volna pontos. Önmagában erről nem kérdezheted, hogy igaz-e vagy sem. Attól függ, hogy kiről állítod ezt. A második kijelentés így hangzik: „Karcsi nem tanul sokat”. Az csak a nyelv takarékossága, hogy a „Karcsi” szó itt elmarad, mert így sem félreérthető, hogy kire vonatkozik az állítás. De ha te logikailag pontosan akarod a konjunkciót alkotó kijelentéseket elemezni, akkor hozzá kell tenned azt, ami a nyelvi formából elmarad, de logikailag ott van. Ezt azért kérdeztem tőled, mert amíg nem hívták fel a figyelmemet rá, én is követtem el ilyen pontatlanságokat. Most mondok neked egy részletet József Attila egyik verséből. Állapítsd meg, hány kijelentésből álló egyesítő kijelentés ez: 134