Initio non erat nisi gratia. Ünnepi kötet Dr. Erdő Péter tiszteletére 60. születésnapja alkalmából (Budapest, 2012)
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai (2012)
40 Márfi Gyula szintén az egyedüllétről szól. A magát ateistának valló Szabó Lőrinc „vergődő magányában” az emmauszi tanítványok Jézushoz intézett szavait idézi Az Árny keze című versében: „Maradj velem, mert beesteledett.’’Juhász Gyula Mint a hajótörött című költeményében magányos hajótöröttként dobja palackját az élet tengerébe, József Attila megrendítő kiáltását majdnem mindenki ismeri: „Nem emel föl már senki sem, belenehezültem a sárba. Fogadj fiadnak, Istenem, hogy ne legyek kegyetlen árva.” (Nem emel föl) Ezekre a sorokra rímelnek Juhász Ferenc szavai: „Istenem, fogj meleg szádba, hogy ne legyek olyan árva, hogy ne legyek olyan árva.” (A sejtelem harangjai) Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy ezek az érzékeny lelkű emberek még szenvednek attól a magánytól, amely többnyire a meg nem értésből fakad, és bevallják, hogy „kell a hit, a közösség, szeretet” (Szabó Lőrinc). Ezzel szemben a mai ember „önkéntes hajótörött”, aki eltorzult szabadságvágyának, korlátlan autonómiaigényének köszönheti magányát, s még büszke is arra, hogy nincs rászorulva senkire. Az önmagának élő, szabadságmániás embernek nincsenek értékes, tartós kapcsolatai, őt csak „önmaga megvalósítása” érdekli. Am balszerencséjére ez a célja sem teljesül, mert az igazi önmegvalósítás csak úgy lehetséges, hogy az ember kilép önmagából, és önmagáról megfeledkezve kapcsolatokat épít másokkal. Minél inkább el tudja felejteni önmagát, minél inkább feláldozza magát másokért, annál inkább gazdagszik maga is, annál inkább rátalál igazi énjére. Erre az igazságra utal Jézus mondása: „Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz” (Jn 12, 24). Az igazi (önmagának élő) szingli sosem érti meg e sorokat: „Ki szívét osztja szét, ő lesz a remény, ki szívét osztja szét, az élet csak övé. Ki szívét osztja szét, követik, merre jár, hegyeken és tengereken túl értik majd szavát. ” (Koltay Gergely: Ki szívét osztja szét)