Initio non erat nisi gratia. Ünnepi kötet Dr. Erdő Péter tiszteletére 60. születésnapja alkalmából (Budapest, 2012)

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai (2012)

40 Márfi Gyula szintén az egyedüllétről szól. A magát ateistának valló Szabó Lőrinc „vergő­dő magányában” az emmauszi tanítványok Jézushoz intézett szavait idézi Az Árny keze című versében: „Maradj velem, mert beesteledett.’’Juhász Gyula Mint a hajótörött című költeményében magányos hajótöröttként dobja pa­lackját az élet tengerébe, József Attila megrendítő kiáltását majdnem min­denki ismeri: „Nem emel föl már senki sem, belenehezültem a sárba. Fogadj fiadnak, Istenem, hogy ne legyek kegyetlen árva.” (Nem emel föl) Ezekre a sorokra rímelnek Juhász Ferenc szavai: „Istenem, fogj meleg szádba, hogy ne legyek olyan árva, hogy ne legyek olyan árva.” (A sejtelem harangjai) Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy ezek az érzékeny lelkű emberek még szenvednek attól a magánytól, amely többnyire a meg nem értésből fakad, és bevallják, hogy „kell a hit, a közösség, szeretet” (Szabó Lőrinc). Ezzel szem­ben a mai ember „önkéntes hajótörött”, aki eltorzult szabadságvágyának, korlátlan autonómiaigényének köszönheti magányát, s még büszke is arra, hogy nincs rászorulva senkire. Az önmagának élő, szabadságmániás embernek nincsenek értékes, tartós kapcsolatai, őt csak „önmaga megvalósítása” érdekli. Am balszerencséjére ez a célja sem teljesül, mert az igazi önmegvalósítás csak úgy lehetséges, hogy az ember kilép önmagából, és önmagáról megfeledkezve kapcsolato­kat épít másokkal. Minél inkább el tudja felejteni önmagát, minél inkább feláldozza magát másokért, annál inkább gazdagszik maga is, annál inkább rátalál igazi énjére. Erre az igazságra utal Jézus mondása: „Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz” (Jn 12, 24). Az igazi (önmagának élő) szingli sosem érti meg e sorokat: „Ki szívét osztja szét, ő lesz a remény, ki szívét osztja szét, az élet csak övé. Ki szívét osztja szét, követik, merre jár, hegyeken és tengereken túl értik majd szavát. ” (Koltay Gergely: Ki szívét osztja szét)

Next